Megkülönböztetünk: normál, álló, balra és jobbra dőlést, valamint ingadozó dőlésszöget. Minél állandóbb a dőlésszög, annál stabilabb az érzelmi élet, kiszámíthatóbb a viselkedés, az ingadozó dőlés (dülöngélő írás) pedig belső feszültségre, érzelmi ellentmondásra, szeszélyességre, bizonytalanságra utal.
Álló írásnál (95–85 fok) a tudat veszi át az irányítást. Az ember képes kívülről szemlélni önmagát, uralkodik az érzelmein és az indulatain, ehhez pedig akaratra van szükség. Ha kell, érzelmei elé helyezi az érdekeit, és tárgyilagosan szemléli a dolgokat. Fegyelmezett és kötelességtudó.
A balra dőlt írás (95–120 fok) mögött valamiféle védekezés, tartózkodás sejthető, ami fakadhat múltbéli gátlásokból, régi sérelmek nyomán kialakult bizalmatlanságból. A világtól, a közösségtől való elfordulást, befelé figyelő elmélkedést vagy a múltból menekülést jelzi. Az érzelmek akaratos visszafogása, érzelmi hűvösség mutatkozik meg.
A jobbra dőlt írás (75–50 fok) a külvilág és a jövő felé haladást jelzi. Erősebb az érzelmek hatása, a kapcsolatigény és azok befolyásoló hatása. Emiatt az ítélet elfogulttá válhat, a szív dönt, vagy a megfelelési vágy irányít. Spontaneitás, élménykeresés, lelkes és szorgalmas munkavégzés jellemző.
Több grafológiai jel is utal arra, ha valaki úgy érzi, hogy az anyjától nem kapta meg a kellő gondoskodást, vagy ha nyomasztóan sokat kapott, ami már az önállóságát, önállósodását nehezíti meg, és annak is, ha az írás készítője valamilyen negatív élményt, sérelmet élt át a viszonyában az anyával. Ha az írásban az anyával ápolt kapcsolatot szeretnénk vizsgálni, akkor a bal oldali eltérések, elváltozások lesznek az érdekesek minden íráselem esetében, de leginkább az írástömb elhelyezkedésére, a bal margóra, az oválbetűkre (a, o), valamint a „d”, az „f” és az „m” betűre érdemes odafigyelni.
Írástömb (az egész szöveg elhelyezkedése a papíron) és az anya iránti viszony
Ha az írástömb bal oldalon, felül helyezkedik el, akkor az illető számára az anya személye és véleménye erősen meghatározó, befolyásoló szereppel bír, de ettől szeretne már szabadulni, próbál leválni.
A bal oldalon lent elhelyezett írástömb arról árulkodik, hogy a természetes leválás folyamata nem valósult meg, mert túl erős az anyai kötődés.
A szűk vagy szinte hiányzó bal margó ugyancsak az anyával való szoros kapcsolat grafológiai jele.
A nagy, széles bal margó az író anyától való távolságtartására, elszakadására utal, a lefelé bővülő bal margó pedig a fokozatos eltávolodásra utal.
Az oválbetűkön (a, á, o, ó, ö, ő, d) a bal oldalon megjelenő sérülések, horpadások és deformációk az anyával összefüggő gyermekkori, múltbéli gátló élményekre, traumákra, görcsökre utalnak.
A szív vagy perec alakú ovál ellentmondásos érzelmi viszonyról árulkodik. Az írás készítője egyszerre áhítozik anyja szeretetére, ugyanakkor bizonytalanságot, bizalmatlanságot is érez vele kapcsolatban.
Az „a” és „o” betű bal oldalán található többlethurok az anyával kapcsolatos megoldatlan, feloldatlan múltbéli problémákat, elraktározott sérelmeket, negatív érzelmeket sejtet.
A grafológiai betűszimbolika másik beszédes betűje a „d”, azaz a család betűje, ahol a betű középzónás kerek része jelöli az anyát, a felső zónás szár pedig az apát.
Ha a „d” egy nagyra nőtt „a”-hoz hasonlít, amikor a rövid szárhoz egy nagy méretű szabályos ovál társul, az a túlzott anyai vagy majomszeretet jele. Az író személy úgy érzi, hogy az anyja érzelmileg kisajátítja, rátelepedik, ezzel gátolja önállóságát.
Ha a „d” ováljának bal oldalán elszigetelt hurokterület található, az egyrészt annak a jele lehet, hogy az anya – akár féltésből, akár szeretetből – korlátozza, visszatartja vagy gátolja az írót. Más megközelítés szerint viszont az elvált vagy az elhunyt anya miatt érzett feldolgozatlan, mély bánat, szomorúság vagy harag kifejeződése.
A „d” nagy ováljának bal oldalán található nyitás, nyílás arról árulkodik, hogy az író személy felnőttként is kikéri az anyja véleményét a fontos kérdésekben és a döntések meghozatalakor, vagy az alapján cselekszik, ahogy anyja tanította vagy elvárná.
