Csipet Afrika, pár mozzanat Perzsiából, fűszer- és parfümillat Indiából, konyha az arab világból, bámészkodó szempárok Európából. Az első impulzus, amely az odalátogatót éri, az valamilyen leírhatatlan nyugalom. Nincs sietés, nincs stressz, nincs pesszimizmus. Hogyan is lenne, mikor itt az élet két fő szabálya a hakuna matata (gond nélkül) és a pole pole (lassan, lassan). Gyorsan rá kell szokni erre, mert ez minden, amit ezen a helyen tenni kell – lassan, stressz nélkül.
Jellegzetes lakóház
Pedig ez nem volt mindig így. Afrikában bizonyára egyszerűbb az élet, mint a világ fejlettebb részein, talán ezért is viselte el a lakosság a fekete kontinenst ért megannyi csapást, kizsákmányolást, fájdalmat hakuna matata módon. A rabszolga-kereskedelem fénykorában két nagy rabszolgapiac volt a kontinensen. A nyugati világba hurcolt rabszolgák a szenegáli Dakarból indultak útnak, a keletre szánt emberek pedig a Zanzibár szigetén levő Stone Townban szálltak hajóra. Egész Afrikából e két városba vitték a legerősebb férfiakat és a legszebb nőket. Alig egy méter magas föld alatti kamrákba zsúfolták őket, és ha túléltek ott három napot, akkor alkalmasak voltak az eladásra. Évente 50.000 rabszolgát hozott az afrikai elit a városba. Stone Townban keddenként volt a piaci nap. Megostorozták a meztelenre vetkőztetett embereket, hogy a vevők meggyőződjenek róla, mennyire szívósak, mennyi fájdalmat bírnak el sírás és jajgatás nélkül. Akik kedden nem találtak gazdára, őket pénteken értékesítették hasonló körülmények között, viszont alacsonyabb áron. Itt született meg a fekete pénteki leárazás, kiárusítás fogalma. Akik a pénteket is túlélték, őket néhány nap múlva megölték, mert értéktelenek voltak, és kellett a hely az újonnan érkezőknek.
A rabszolga-kereskedelem emlékére
Szerencsére a történelem nem csupán erről a szörnyűségről jegyezte meg a néhai Zanzibári Szultánság fővárosát. Kőből épült épületei és a világon egyedülálló kapui a magas vörös küszöbbel ma világörökségi védelmet élveznek. A 300 éves Öreg erődtől a brit uralom alatt épült jellegzetes erkélyeken keresztül több száz év építészete olvadt be a helyi kövek közé. A város legismertebb épülete a Csodák Háza. Az 1883-ban épült épületben működött a sziget első liftje, és ebben a házban volt legkorábban villanyáram a szigeten. Első este, amikor felkapcsolták a villanyt, a helyiek élőláncot alkotva adogatták egymásnak a vízzel telt edényeket a tenger és a ház között. Állítólag még nagyobb volt a döbbenet, amikor a tűz magától elaludt. A Régi gyógyszertár a legszebb épület a városban. 140 éve a szegények kórházának épült, ahol ingyen kezelték őket. Az egyre több mecset mellett két keresztény katedrálisa is van a városnak. Az anglikán egyház temploma a valamikori rabszolgapiac helyén épült. Pontosan a mai oltár előtt állt az ostoroszlop. Alatta múzeum őrzi ezen időszak emlékeit. Aztán itt van mr. Farrokh Bulsara szülőháza is, amelyről a helyiek nem is sejtik mekkora turisztikai potenciállal bír. Születési neve nekünk, európaiaknak sem mond sokat, de a Freddie Mercury és a Queen már annál többet. A százéves Darajani Afrika egyik leghíresebb piaca. Piszkos, de felejthetetlen ízeket és illatokat kínál, nem beszélve a számunkra ismeretlen több száz fajta fűszerről, teákról, egzotikus gyümölcsökről, nyúzott állatokról, amelyekről jobb, ha nem tudjuk mik voltak, amíg szaladtak.
Hentesek a Darajanin
Stone Town híres az ékszerüzleteiről. A világon egyedül Tanzániában bányásznak tanzanitot. Ára vetekszik az aranyéval. A kristály nyugalmat áraszt, magabiztosságot ad viselőjének. Kékes-ibolya-bordó színe őszinteséget és tiszteletet sugároz. Pont olyan, mint a Stone Town-iak.
