A funról mint esztétikai kategóriáról, bár mellékvágányon mindig is része volt a kultúra fogyasztói prioritásnak, a huszadik század második feléig majdhogynem csak suttogva lehetett beszélni. Szinte bűnös gyónásnak számított bevallani, hogy a magvas gondolatoknál előbbre valónak tartjuk a ponyvára jellemzőbb szórakoztatási együtthatót.
2026. január 30., péntek
Kilátó
széttárta kezeit.
Két évszázada van benne a magyar szóállományban a gyalogséta főnév. Használatának divatja a két világháború közötti időszakra esik, de a századfordulót megelőző, illetve követő évtizedekben is meglehetősen kedvelt volt.
Húsz év után ismét megjelent dr. Szőke Anna nagy sikerű, hiánypótló könyve, az Elszaladt a kemence.
Igazi Polanski – ezzel a felkiáltással üdvözölte az Internet népe a Tiszt és kém álnéven futó alkotást (e sorok szerzője nem tudja elleplezni ellenszenvét e cím és szimpátiáját az eredeti, Vádolom! cím felé, amely direkt utalás az ügyről Émile Zola által jegyzett cikkre), amely egy frankofón területen igen nagy port felvert történelmi eseményláncolatot elemez híven, és amely a rendező műveinek sorában leginkább a Szellemíró mellett foglalhatna helyet, ám nem ér fel a korai Polanski-remekek és a Zongorista magaslataiba.
Ha nemzeti életünket 1848. március 15-e eseményeinek keresztmetszetében szemléljük, plasztikus vonalakban rajzodnak elénk azok a kiváló faji tulajdonságok, melyek „ezer éves történelmünknek fundamentumai: szabadság-szeretet, kultúra iránti érzék, más nemzetiségekkel való nemes türelem, és legfőképpen a magyar észjárás sajátos jellege, mely mindenre, amit felvesz, ráüti a maga nemzeti bélyegét.