Kilátó

Camille Claudel (ejtsd Kamij Klodel) osztályrésze megvetés és közöny, művészetét csak halála után ismerték el. Vajon miért?

Az olyan útvonalat, amely 180 fokos szögben fordul meg, az U betűre való hasonlóságára utalva U-kanyarnak nevezik a bizalmas szóhasználatban: A litván sofőr egy U-kanyart vett az autópálya közepén a csúcsforgalomban, mert nem tudta kifizetni az autópályadíjat. – Az ügynökök is felismerték Nelsont, és néhány U-kanyar után a bűnözőknek sikerült az FBI-osok mögé kerülni.

Kimondani se könnyű, milyen régről datálódik a mi ismeretségünk. Péter – azazhogy mi mindig Pérónak neveztük őt, tehát a továbbiakban is ezen a néven említem – édesapja, Milosevits Milenko volt a Rózsák terén az egykori Szerb-Horvát Általános Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettese – ez volt az iskolánk hivatalos elnevezése, akkor, amikor én ott tanultam és érettségiztem.

A délvidéki magyarság mindig is közösségben gondolkodott, és a nagy tragédiák után mindig talpra tudott állni, tenni tudott anyanyelvéért, hagyományaiért, kultúrájáért. Amikor pedig szilárd a jövőbe vetett hite, akkor tud igazán kibontakozni tenniakarása, amely művelődési életében és más tekintetben is megmutatkozik.

Ha jobban meggondoljuk, az emberek többsége nem kifejezetten megcélzott ideig akarna élni (kilencvenéves korig, száz évig, még tovább), hanem egyszerűen nem szeretne meghalni. Ez a disszonancia nehezen oldható fel, hiszen mi értelme van az aggastyánlétnek, ha roskadozva cipeljük sokasodó betegségeinket, látásunk, hallásunk gyöngyül, már bottal is nehézkes a járás.

Reggelente szerette nézni a kertet. Kicsit elvadult, de neki így tetszett.