Kilátó

Négyen voltak, férfiak. És a birkát tartották igazi értéknek.

Ritkán van alkalmunk a közép-bánáti magyar települések népi kultúrájával foglalkozó publikációval találkozni. A magyar és szórványmagyar népélet bánáti kutatói eleinte jobbára az al-dunai székelyek vidékünkön alig ismert szokásanyagára figyeltek (Botka József, Ujváry Zoltán, Bartha Elek), majd néhány néprajzkutatónk a Kálmány Lajos-i hagyomány továbbélését igyekezett felkutatni (Beszédes Valéria, Tóth Ferenc).

A hagyományápolóknak és etnológusoknak köszönhetően ismételten kezdenek elterjedni szélesebb körben a kunhímzés mintái. Ez a technika az egyik olyan örökség, amelynek köszönhetően a kun értékek a mai napig fennmaradhattak.

A magyar nyelvhagyománynak egyik ritka, de értékes eleme a szenvedélyeskedik ige (’ szenvedélyes ember módjára beszél vagy viselkedik’). Különösen a XIX.

– Szervusz, Béla, hogy vagy?

Kora délelőtt volt, szerda, de már olyan hőség, mint máskor ebédre hívó harangszókor. Janó, az ivó tulajdonosa töltött magának egy kis pálinkát, de tényleg csak egy kortynyit.