Szinte lehetetlen lenne nem lelőni a poént, úgy mesélni a Nincs idő meghalniról, noha az eredeti, angol cím sejtetheti: a (k)No(w) Time to Die elmés szófacsarósdi-kiejtésbeli módon (Tudd, itt az idő meghalni). Állítólag már tizenöt éve egyezett meg ebben a producerekkel, az EON munkatársaival Daniel Craig, így ér véget az érája.
Kilátó
Európában jó fél évszázada jut kifejezésre a patrimónium-szemlélet, vagyis a figyelemnek a patrimóniumra, az eszmei örökségre való fordítása. Térhódításával együtt a patrimónium vagy örökség fogalmának a jelentése is bővült.
Érdemes elolvasni a jugoszláviai magyar műkedvelők almanachjában, a Bokrétában megjelent, Temerinről szóló írás bevezető sorait (s természetesen a terjedelmes írás egészét is).
Vidámság, szomorúság. Melyik látogat meg bennünket?
Írni, olvasni tisztességgel megtanult, azonban a számtannal meg a hasonló tárgyakkal nemigen boldogult. Az énekórákat a kis falusi iskolában könnyen megoldották, zsoltárokat énekeltettek a gyerekekkel, tornaóra nem volt, minek is az, hiszen úgyis annyit rohangászhatnak az udvaron, amennyit csak akarnak.
Napok óta forgatta magában a szót, hogy és mikor mondja meg a fiának és a menyének, hogy összepakolja azt a kevés motyóját, ami vele van és haza megy. Nincs oka panaszra, nem arról van szó, csak épp idegen itt, nem tud megszokni.