Kötter Tamás 1970-ben született magyar író, ügyvéd. A Győr-Moson-Sopron megyei Kónyban nőtt fel, 1989 és 1994 között elvégezte az ELTE jogi karát.
2025. május 7., szerda
Kilátó
Még ugyanabban az esztendőben, 1898-ban a Bács-Bodrog Vármegye Történelmi Társulat Évkönyvében két folytatásban megjelent Bács-Bodrogh vármegye növényvilága című tanulmánya,[1] 1909-ben pedig a Borovszky Samu szerkesztette Magyarország Vármegyéi és Városai sorozat Bács-Bodrog vármegye monográfiájában A megye növényzete címmel Kovács Huszka Ferenc már önálló tanulmánnyal szerepelt.[2] Mint később kiderült, az óbecsei plébánosnak ez volt a belépője a botanika tudósainak világába; az elkövetkező évek meghozták neki az országos elismerést.
Ez az év rosszabbul már nem is kezdődhetett volna. Anya állást kapott egy nagyobb városban, bérelt egy kis lakást, és költöznek.
A hétköznapi ember meg az író. Ketten lennének?
Egyre többen ismerik fel, hogy a földi élővilágot fenyegető katasztrófa mellett nyelvi-kulturális összeomlás felé is robogunk. Az anyanyelvek nemzetközi napja alkalmából arra is fel szoktuk hívni a figyelmet, hogy a két gyorsuló, ám talán nem (teljesen) visszafordíthatatlan pusztulási folyamat számos ponton összefügg egymással.
Az éjszaka csillagok tűpettyeivel teleszórt, mélyfekete palástot borított az alvó város fölé, óvón, védelmezőn betakarva azt, elfedve a mindennapok hívságát és szennyét. Az utcákon csend honolt, melyet csak itt-ott tört meg valami apró nesz, eltévedt galambok szárnyának suhogása, vagy a lusta szél által időnként meglibbentett száraz falevelek zöreje.