A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház nemrég A hegyek óriásai című koprodukciós előadásban vett részt, amely az Európa (Újra)felfedezése program keretében valósult meg. Az előadás öt kisebbségi színház színészeivel készült, a színészek pedig saját nyelvükön szólaltak meg, így olasz, szlovén, albán, magyar és német nyelven játszódott.
2026. március 19., csütörtök
Kilátó
A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K) vendége volt nemrég Verebes Ernő költő, zeneszerző, a budapesti Nemzeti Színház vezető dramaturgja, akivel Gruik Ibolya, lapunk újságírója/szerkesztője beszélgetett. A Füttyraktár című irodalmi est során szó esett egyebek közt költészetről, zenéről, színházról, ezek összefonódásáról Verebes Ernő életében, valamint a nemzeti színházak szerepéről.
Szemrevaló férfi néz rám a megsárgult fényképről. A XX.
A múlt héten hatodmagával járt nálunk Vajdaságban, amikor az Irodalmi Karavánnal elutaztak Topolyára, Szabadkára, Újvidékre és Zentára. Mire a körút utolsó állomásaként Zentán felléptek, mindannyian kissé fáradtnak tűntek már, mindazonáltal Varga László Edgár fiatal erdélyi költő, szerkesztő készségesen, sőt egyre lelkesebben válaszolgatott a kérdéseimre, amikor az estjüket megelőzően, az Alkotóház előtt élvezve a tavaszi napsugarakat, a kortárs magyar irodalommal kapcsolatos tapasztalatairól kérdezgettem.
Magyarország legrégebbi és talán az egyik legpatinásabb szépirodalmi folyóiratának, a Tiszatájnak a doroszlói származású Hász Róbert 16 évig volt a szerkesztője, és immár 7 éve a főszerkesztője. A szerkesztőség nem tartozik irodalmi és politikai szekértáborokhoz – ami ma Magyarországon igencsak ritkaságszámba megy –, hiszen Robinak meggyőződése, hogy egy irodalmi lapot nem lehet bezárni egy város közigazgatási határai közé.
Azt nem lehet sem elfelejteni, sem megemészteni, sem felfogni, sem megérteni, mit is jelentett Esterházy Péter, amikor elkezdtük olvasni. Mielőtt még minden megtörtént volna.