Élményszervezők

A koronavírus-járvány után a rendezvénylátogatási szokások jelentősen átalakultak. Egyrészt jelen volt egy erős motiváció a közösségi élmények újbóli megélésére, másrészt az ezt követő gazdasági válság és az új digitális alternatívák miatt a statisztikák arról tanúskodnak, hogy bizonyos szektorokban azóta is alulmarad a rendezvények látogatottsága, a rendezvényszervezőknek folyamatos harcot kell vívni. Különösen fájó ez olyan vajdasági magyar kisközösségekben, ahol már a világjárvány előtt is több fronton meg kellett küzdeni a közönség figyelméért.
Valódi elszántság kell ahhoz, hogy ilyen nehezítő tényezőkkel szemben is felvegye valaki a kesztyűt, és éppen a rendezvényszervezés határozott szándékával indítson egyesületet. 
Egy temerini fiatalokból álló csapat azonban nem habozott, 2024-ben megszervezték a Barangoló gyermektábort, mellyel valósággal berobbant egyesületük a dél-bácskai városka magyar közösségének köztudatába, és azóta is az egyik legélénkebb színfolt a Kultúr Kavalkád Egyesület. Nevéhez hűen sem célcsoport, sem kínálat tekintetében nem állít határokat, a színházlátogatás, mozi-est, mesedélután, tojásfestés, horgászverseny, kerékpártúra mind jól megfér az általuk szervezett események sorában, s a Temeriniek lassan megtanulták, ha valami történik a városban, ahhoz a Kultúr Kavalkádnak jó eséllyel köze van. A lelkes fiatalokból álló csapat ügyesen felismerte az eseménykínálatban mutatkozó réseket, de azt is, hogy már nem elég csupán megtartani egy programot, valódi élményeket, extra értékeket is kínálni kell.
Az ünnepek körüli holt szezon idején kerestem fel Varga Évát, a Kultúr Kavalkád Egyesület alelnökét, aki nem csak az idei év terveibe, de az egyesület megalakulásának történetébe is beavatott.
– Egy baráti beszélgetésből indult az egyesület alapításának ötlete. Érzékeltük: dacára annak, hogy Temerinben szép számban vannak jól működő civil szervezetek, eseményekre ritkán kerül sor, és nem zajlik úgy az élet, mint ahogy kellene. Beszélgettünk arról, ki milyen példákat látott más városokban, más országokban, milyen rendezvényekről tudunk, és milyenek nincsenek Temerinben egyáltalán. A beszélgetésből csakhamar ötletelés lett, és már elég sok ötletről gondoltuk azt, hogy jó lenne meg is valósítani. Ekkor vetődött fel, hogy alapítsunk mi is egy egyesületet. Körülbelül két héttel az ötletelés után, 2024 februárjában megalakult a Kultúr Kavalkád Egyesület, s még további egy-két hónap eltelt, mire belerázódtunk ebbe a számunkra is új helyzetbe, és kikristályosodott, mi is legyen az első programunk. Egy gyerektáborra gondoltunk, igazi sátorozós, ottalvós táborra, amely már nagyon hiányzott Temerinben – ecsetelte Varga Éva.
A tábor ötlete telitalálat volt a fiatalok részéről, hiszen évek óta nem volt hasonló a helyi gyermekek számára. Ráadásul az egyesület tagjai ráakadtak egy olyan helyszínre, amitől keresni sem lehetett volna jobbat. A fiatalok így mindjárt magukra is irányíthatták a közösség figyelmét, hiszen egy hiánypótló programmal indítottak egy addig viszonylag ismeretlen helyszínen.
– Valóban berobbantunk a köztudatba ezzel a táborral, rengeteg volt az érdeklődő és később sok pozitív visszajelzés is érkezett – mesélte Éva. – A Barangoló táborral szerettük volna visszahozni Temerinbe az igazi sátortábor élményét. Emlékszünk, volt már régebben hasonló profilú tábor, de azt már évek óta nem szervezték meg, így a Barangoló tábor ötlete valóban hiánypótló jelleggel merült fel. Óvatosan indítottunk, az első alkalommal úgy gondoltuk két éjszakát, három napot vállalunk be, és huszonöt fős létszámban gondolkodtunk. Egy természet- és környezetbarát táborról volt szó, különféle előadókkal, programokkal. Volt madarászat, tettünk ki hálókat, az általunk hívott szakértő a tábor ideje alatt végig ott volt, fogta be a madarakat, gyűrűzte őket, a gyerekek ezt mind végignézhették, majd ők engedhették el a madarakat, jómagam is rettenetesen élveztem! Volt biológus, ökológus előadónk, és méhész is tartott előadást.
– A helyszín, a Lenke-tanya (Lenkin Salaš) azelőtt szintén ismeretlen volt a temeriniek körében. Hogyan akadtatok rá, illetve hogyan jött az együttműködés?
– Teljesen véletlenül. Az elnökünknek, Gyurik Attilának a testvére tartott ott egy családi rendezvényt. Ekkor figyeltünk fel arra, hogy egy jókora zöldövezetről van szó bungalókkal, focikapukkal, kiülő résszel, külön sütögető, tábortüzes hely, emellett egy nagyobb fedett rész is található, tehát ott minden adott egy tábornak a lebonyolítására. Az együttműködés annyira jól sikerült, hogy azóta ott is maradtunk, úgymond a bázisunkká vált. Tavaly a második Barangolót is ott szerveztük és gyereknapot is tartottunk. A visszajelzések nagyon jók voltak. A gyerekek és szüleik is nagyon hiányolták már helyben az igazi sátoros, természetközeli élményeket, és az akkor meghirdetett 25-ös létszám nagyon gyorsan betelt. A legnagyobb sikernek pedig azt tartom, hogy tavalyi, második Barangoló táborunkra a 25-ből 20 gyerek visszajött.
Miközben Évával felelevenítettük tavalyi évük programjait, és azok sokszínűségét, egyetértettünk abban, hogy a rendezvényszervezéshez ma már kell valami plusz, ami bevonzza a látogatókat, és ami miatt kizökkennek a megszokott ritmusukból, vagy a fotel kényelméből.

 
– A Kultúr Kavalkád folyamatosan szem előtt tartja ezt, és már az ötletelés vonalán úgy indulunk el, hogy megvizsgáljuk, milyen csavart tudunk belevinni az eseménybe. Legyen az csak egy egyszerű tojásfestés, vagy mesedélután. Volt egy szintén gyermekeket célzó rendezvény, amely a Harry Potter történetszálra lett felfűzve, de tulajdonképpen egy szerteágazó, ismeretterjesztő, kreativitást és ügyességet fejlesztő, csapatépítő rendezvény volt. Azóta is kérdezik, mikor lesz hasonló. Tavalyi záróprogramunk egy interaktív mesedélután volt, kisiskolásokat célzott meg, de itt is az interakcióra fektettük a hangsúlyt. A foglalkozás itt is egy központi téma köré épült: a gyerekeknek képzeletbeli utazás során kellett eljutniuk a várpalotába, miközben különböző mesebeli próbákat teljesítettek. Említhetem az autómentes világnapot is, amikor szerveztünk egy kirándulást, kerékpárral gurultunk a Jegricskához. 2024-ben 20-an jelentkeztek, ami szerintem egy szép szám. Tavaly bővítettük ezt a programot egy nyereményjátékkal és egy-egy kerékpárt sorsoltunk ki a résztvevők között. Nyilvánvaló, hogy a 110-es részvételi létszám már ennek az újításnak köszönhető. Kihagyhatatlan a felsorolásból a Vacsoraszínház, amely kuriózumnak számít, ehhez hasonló programot még a távolabbi településeken sem szerveztek, így erre is nagyon büszkék vagyunk. Egyesületünk elnöke, Gyurik Attila került kapcsolatba a budapesti társulattal, akiket már az első évünkben, tehát 2024-ben sikerült Temerinbe elhoznunk. Teljesen szokatlan módon, egy étteremben, vacsora közben zajlik a színházi élmény, amely közben teljesen interaktív, hiszen játékra invitálja az asztaltársaságokat. Tavaly is nagy sikerrel szervezhettük meg és idén is szeretnénk elhozni a Vacsoraszínház harmadik előadását. Ugyan nem egyedüli szervezőként, hanem Temerin község és a Vándormozi társszervezőjeként sikerült elhozni Temerinbe az év legnagyobb magyar sikerfilmjét, a Hogyan tudnék élni nélküled? című filmet, amelyre szintén sokan voltak kíváncsiak, de megtöltöttük a színháztermet az újvidéki Színes Szilánkok Diákszínpad Abigél című előadásával is – sorolta Éva a Kultúr Kavalkád látogatottabb, illetve legkülönlegesebb rendezvényeit. Emellett a fiatalok tartottak jótékonysági horgászversenyt, részt vettek a község által szervezett Illés-napi családi és a jótékonysági Adventi rendezvényen, valamint a Széchényi István Hagyományőrző Lovas Egyesület Szent István-napi rendezvényén, továbbá régi mesterségekről is tartanak bemutatókat.

– Célunk, hogy valamilyen módon visszahozzuk ezeket a mesterségeket az emberek köztudatába, de azt is szeretnénk, ha olyan, elsősorban helyi vállalkozókat támogathatnánk ezzel, akik még űzik ezeket. Elsőként Novák Flórián temerini borász tartott kóstolóval egybekötött bemutatót, majd tavaly Majoros Arnold mutatkozott be méhészként, idén pedig egy sajtkészítőt szeretnénk bemutatni – sorolta Éva, miközben bennem felmerül a kérdés, fiatalos lendület ide, vagy oda, vajon munka mellett mégis hogyan képesek ennyi mindent ilyen színvonalon kínálni.
– Valóban sokkal több a szervezés egy-egy program mögött, mint az kívülről látszik, mi magunk is jól szervezettek vagyunk és jó a munkamegosztás is – válaszolja meg kérdésemet az alelnök. – Az élet különböző területeiről érkezünk és mindenki a legtöbbet adja a képességeiből. Öten kezdtük a szervezést, most kilencen vagyunk, van, aki a gyerekprogramokban jó, van, aki a pályázatírással foglalkozik, van, aki a helyszíneket szervezi, van olyan, aki gyönyörűen rajzol és a szemléltető eszközök elkészítésében segít nekünk rengeteget, de olyan is, aki a fuvarozásban segít. Az ötleteivel pedig mindenki hozzásegíti az egyesületet a sikerhez, ugyanis havonta összeülünk és ilyenkor szárnyalhat a fantáziánk. Szerencsére a kezdetektől támogat bennünket a tartományi kormány, és tavaly már az önkormányzat is finanszírozta tevékenységünket, így a legtöbb programunk teljesen díjmentes és minden ötletünket meg is tudtuk valósítani, őszintén remélem, hogy ez így is marad – mondta Varga Éva, a Kultúr Kavalkád Egyesület alelnöke, jómagam pedig hozzáteszem, hogy remélem: támogatóik száma a lelkesedésükkel egyenes arányban növekedik majd a jövőben.