Csupán 35 év alatt 3 milliárddal nőtt a Föld lakosságának száma, hiszen amíg 1987-ben még azt jelentették be, hogy a Föld lakossága elérte az 5 milliárd főt, és 1989-ben népességi világnapnak nevezték ki július 11-ét, hogy ily módon mutassanak rá a bolygó túlnépesedésének kockázataira, a legújabb számítások szerint alig 50 év alatt ez a szám megkétszereződik, és a mai adatok is azt mutatják, hogy valóban ebbe az irányba haladunk.
Az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) adatai alapján világunk népességének 59 százaléka az ázsiai kontinensen él, közülük is a legtöbben Kínában és Indiában. Bolygónk két legnépesebb országáról van szó, hiszen ott él a világ lakosságának összesen 36 százaléka (1,44 és 1,43 milliárd fő). Az ENSZ adatai szerint India lakossága 2023-ban haladta meg Kínáét, ugyanis Kína népességszáma enyhén ugyan, ám folyamatosan csökkenő görbét mutat, mégpedig az évtizedek óta érvényben lévő egygyermekes családpolitikának köszönhetően.
De hogy miért is fontos a túlnépesedésről beszélni? A lakosság számának robbanásszerű növekedését a szakemberek az iparosodással, a társadalmi fejlődéssel magyarázzák. A jelenség számos negatív következményt vont és von ma is maga után, hiszen amíg a fejlettebb országok az alacsony termékenységgel és a társadalom gyorsuló öregedésével küzdenek, addig a fejletlenebb térségekben az élelmiszerhiány, a szegénység, az oktatás hiánya, a munkanélküliség, illetve az alapvető egészségügyi és szociális ellátások biztosítása jelent kihívást. Mindemellett a kérdés kapcsán egyre többször merül fel a környezetvédelem témája, ugyanis az ember egyre mélyebb lábnyomot hagy maga után, és a klímaváltozás napról napra mind meghatározóbb kérdéssé válik.
Érdekes, hogy bár folyamatosan a Föld túlnépesedését emlegetik, ami a becslések szerint 2080-ban tetőzik majd, és csak a századfordulón kezd mérsékelten csökkenni a lakossága száma, bizonyos földrészek már ma is az alacsony termékenységgel és a lakosság elöregedésével küzdenek. Az ENSZ analízisei rámutatnak, hogy a népességnövekedés lassuló ütemében meghatározó szerepe van a termékenység csökkenésének. Az ENSZ előrejelzése szerint a század végére – fejlettségtől függetlenül – az egyes földrészek termékenységi szintje közelít egymáshoz (egyelőre ez messze nincs így).
A legújabb becslések azt mutatják, hogy az egy nőre jutó átlagos gyermekszám 1950 és 2024 között világszinten 4,8-ról 2,3-ra csökkent. Afrika kivételével minden földrészen megindult az arányszám csökkenése. Amíg egy afrikai nő jelenleg átlagosan 4 gyermeket vállal, addig máshol a gyermekvállalások aránya szinte mindenütt alacsonyabb a reprodukcióhoz szükséges 2,1-es szintnél. Európa már az 1970-es évek második felétől kezdve nem éri el ezt az átlagos gyermekszámot. Jelenleg ez az érték 1,5. Vannak olyan szakemberek, akik ezt a jelenséget a nők jogainak kiegyenlítésével hozzák kapcsolatba, azzal, hogy egy dolgozó, karriert építő nő sok esetben nem vállal egynél több gyermeket.
A népességet azonban nemcsak a termékenységi szint, hanem a halandóság mértéke is meghatározza. Érdekesség, hogy a nők egy ország fejlettségétől függetlenül, biológiai okok miatt magasabb életkorra számíthatnak a férfiaknál. Az orvostudomány fejlődésével és a népegészségügy javulásával kitolódott az életkor. Alig 70 év alatt a világon az átlagéletkor 46,5-ről 73,7 évre nőt, és az ENSZ becslései szerint ennek a tendenciának köszönhetően a születéskor várható átlagéletkor 2050-re eléri majd a 82 évet. Kontinenstől és régiótól, gazdasági fejlettségtől és szociális helyzettől függően ezek az adatok merőben eltérnek egymástól, hiszen amíg Afrikában 63 évre számíthat egy újszülött, addig Ázsiában 75 évre, Észak-Amerikában és Európában pedig már 80 évre.
Az unió 27 tagországának népessége (az Eurostat legutóbbi adatai alapján) 464,3 millió fő. A legfrissebb prognózisok szerint az unió népessége a következő évtizedekben hosszú távon csökkenni fog: 2100-ig 419,5 millió főre mérséklődik. A reprodukcióhoz szükséges szintnél alacsonyabb termékenység és az egyre magasabb születéskor várható élettartam hosszú távú következménye: a természetes fogyás és a népesség öregedése miatt. Az Eurostat becslései arra mutatnak rá, hogy az időskorúaknak (a legalább 65 éveseknek) az aktív korúakhoz viszonyított aránya az unió területén jelenleg több mint 33 százalék, a század végéig azonban megközelítheti majd a 60 százalékot. Ma az EU területén száz gyermekkorúra (0 és 14 év közöttire) több mint 140 idős (65 évnél idősebb) jut.
Németország az unió legnépesebb tagállama: lakosainak száma 2023. január 1-jén elérte a 84,4 millió főt. A második helyen Franciaország áll 68,2 millió fővel, míg a harmadik helyen Olaszország található 59 millió fővel, azzal, hogy Olaszország termékenysége az egyik legalacsonyabb az unióban, és az előrejelzések szerint az olaszok lélekszáma folyamatosan csökken.
Magyarország az uniós tagállamok között a középmezőnyben található, mégis fokozatosan öregedő és lélekszámában fogyó népesség jellemzi. Amíg a lakosság száma 9,58 milliót tett ki, a népesség-előrejelzések közepes forgatókönyve szerint 2070-re már csak 7,6 milliós lakossággal lehet számolni.
Szerbiában is a Köztársasági Statisztikai Hivatal előrejelzései szerint 30 év múlva 1,5 millióval csökken a lakosság száma, azzal, hogy a legnagyobb népességcsökkenést az ország déli, illetve keleti tájain tapasztaljuk majd. Itt ugyanis már most a lakosság elöregedésével szembesül az ország. A szakemberek előrejelzései szerint 2052-re már ezeken a területeken 445 ezerrel kevesebben élnek majd, mint azt a 2022-es népszámlálás során jegyezték. A statisztikai hivatal arra is felhívja a figyelmet, hogy 2052-re felére csökken majd a lakosság száma a bori körzetben, ugyanis a szakemberek szerint ez a régió a lakosság 55 százalékát veszíti majd el 30 év alatt, míg a zaječari körzet annak megközelítőleg az 50 százalékát. Vajdaságban az előttünk álló alig három évtizedben a lakosság egynegyedével kevesebben lehetünk. A legalacsonyabb lakosságcsökkenésre Belgrád és környéke, valamint a dél-bácskai körzet számíthat.
A Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai alapján az ország lakosságának mintegy fele 5 városban, Belgrádban, Újvidéken, Novi Pazarban, Kragujevacon és Nišben koncentrálódik majd, ami nemcsak a népesség csökkenésével magyarázható, hanem a belső migrációval is. A fiatalok többsége ugyanis a nagyobb városok felé vándorol a jobb megélhetés reményében, ugyanakkor a tanulmányok folytatása és más tartalmak is oda vonzzák majd a munkaképes lakosságot.
A statisztikai hivatal becslései figyelmen kívül hagyják a külföldre vándorlók arányát. Ezért is olyan aggasztó előrejelzés, hogy 2052-re fele annyi 0–14 év közötti gyermek lesz, mint 65 évnél idősebb, az idősek száma ugyanis évről évre növekszik, miközben a termékenységi arány folyamatosan csökkenő tendenciát mutat.
Nyitókép: pixabay.com
