Aggodalom és bizakodás

Az alapkőletétel óta – ami 2019 márciusában volt – Nagybecskereken vita tárgya, hogy mit hoz majd az „évszázad” zöldmezős beruházásaként beharangozott kínai gumiabroncsgyár. A nagybecskerekiek a környezetszennyezéstől félnek, az önkormányzatban viszont a munkahelyek fontosságát hangoztatják. Aleksandar Vučić államelnök nemrég a gyár tervezett üzembe helyezésének a részleteiről tárgyalt a Linglong társaság képviselőivel. Ennek pontos időpontja még nincs meghatározva. Feltételezések szerint május elején lehetséges.

A környezetvédők tiltakozása és az építkezésen dolgozók életfeltételei körüli viták ellenére, mondhatni, kínai szorgalommal folyik az építkezés a csaknem egymilliárd dolláros beruházáson. A nagybecskereki önkormányzatban is megerősítették, hogy próbaüzemeltetés ez év első felére várható, 2025-től pedig már teljes kapacitással dolgozik majd a gyár. Évente 13 millió autógumit szállítanak a Belgrád és Újvidék irányába építendő autóutakon.
– A Linglong társaság nem csak a nagybecskerekiek számára fontos, jelentős egész Bánát fejlődése szempontjából. Az, amit ez a társaság biztosan hoz a számunkra, azok az új munkahelyek. Mintegy 1300 dolgozót fognak foglalkoztatni. Ez az, ami fontos. A másik fontos dolog a környezetvédelem. Folyamatosan együttműködünk a kínai társasággal, hogy az erre vonatkozó törvényes rendelkezéseket tiszteletben tartsák. De ez a társaságnak is a szándéka. E beruházásnak köszönhetően összességében a város és a köztársaság kasszájába évente mintegy 600 millió dinár kerül. Emellett a társadalmi jövedelem növekedése és a kivitel további jelentős hasznot hoz, mondja Saša Santovac, Nagybecskerek alpolgármestere.

A nagybecskerekiek viszont aggódnak. Mert a laikus is tudja, hogy fehér köpenyben nem lehet gumit gyártani. Ebben az ágazatban nagy a környezetszennyezés kockázata, a kínaiak viszont nem az ökológiába való befektetéseikről ismertek (lásd: Bór, Majdanpek, Szendrő, Perlasz). Ráadásul kezdetektől fogva nincsen átlátható módon kezelve a környezeti kockázat problematikája. Az ezzel kapcsolatos hatástanulmány benyújtásával késtek, a közvita (a járványhelyzetre hivatkozva) is igen szűk körben zajlott le. Felvetődik a kérdés, hogy a gyáróriásnak milyen hatása lesz az alig két kilométerre fekvő Császár-tó természetvédelmi rezervátum élővilágára.
– Mint nagybecskerekit, igencsak foglalkoztat az utódaim jövője, az, hogyan fognak majd élni az unokáim. Ez egy óriási gyár, nagy lesz a termelése, rengeteg gumiabroncsot gyártanak majd, de ugyanakkor melléktermékek is lesznek, amiket nem láthatunk. Füst, gáz, gőz, aminek hatása lehet az egészségünkre. Úgyhogy aggódom. Annál is inkább, mert amikor a Linglong idekerült, az elnökünk arról beszélt, hogy „a kínaiak is kezdenek jobban odafigyelni a környezetvédelmi szempontokra, miközben a minket környező országok erre túl nagy hangsúlyt fektetnek”. Ebből arra következtethet az ember, hogy akkor mi ezeknek a szabványokra a betartását nem követeljük meg annyira? Ezt a kételyt megerősítették a környezetvédelmi szervezetek által megnyitott viták is, amikor követelték a hazai környezetvédelmi szabványok betartását. Úgyhogy erős az abbéli gyanúm, hogy a kínaiak majd odafigyelnek a környezetvédelemre. Vagyis, hogy sok pénzt áldoznak a káros anyagok kibocsájtását meggátoló intézkedésekre. De az is aggaszt, hogy még nem kész Nagybecskerek kerülőútja, közben tudjuk, hogy óriási mennyiségű árut szállítanak majd innen. Tehát nagy lesz itt a forgalom. Nem kész a gyár esővíz-levezető rendszere sem, hanem a mintegy hatvanhektárnyi betonról, tetőkről majd a Béga folyóba ömlik a víz – mondjaZoran Dedić nyugalmazott újságíró, aki az első kapavágástól a napjainkig követi a gyár építését. Mint mondja, a Linglong mindenképpen munkát ad majd bizonyos számú nagybecskerekinek és esetleg versengést hoz a fizetésekben. Nyilván magasabbak lesznek a bérek, már az egyre kifejezettebb munkaerőhiány miatt is. De szerinte ez csak egy bizonyos szintig növekedhet. Inkább az önkormányzati tisztviselők bevételei javulhatnak. Az viszont nem lesz arányos az esetleges környezeti kockázatokkal.

Közben a nagybecskereki ipari övezet „főutcáját” már hivatalosan is Linglong sugárútnak hívják. Külön rendelettel engedélyezték a leendő gyár csatlakoztatását a vízvezeték-hálózatra és a földgáz-vezetékre. Úgyszintén a városi képviselő-testület jóváhagyásával pedig tömbházak épülnek háromezer kínai számára a szomszédos (többnemzetiségű) Écskán. Az ott lakók egy része feltehetőleg az év végén kezdődő autóút építésén dolgozik majd. Egyszóval, kínai szorgalommal, vagyis gőzerővel folyik az építkezés. Semmi kétség, hogy „Európa legkorszerűbb gumiabroncsgyára” 2025-től teljes kapacitással dolgozik majd.
– A nagybecskerekiek többsége aggódik. Nem tudjuk, hogy milyen következményekkel fog járni városunkra ez a gumigyár. Elsősorban ökológiai és energetikai kérdésekről van szó. Állítólag annyi vizet fogyaszt majd a gyár, mint az egész város összesen. Nyilván nagy lesz a villanyáram-fogyasztás, de mi lesz a káros anyagokkal, a hulladékanyaggal, szennyvízzel? És persze lesz-e levegőszennyezés, hiszen a gyár a várostól délkelet irányban épül, amerről rendszerint fúj a kossava. A bizalmatlanságot csak fokozza a gyár megépítése körüli titkolózás. Azt viszont tudjuk, hogy Kínában az ökológiai szabványok nincsenek nagy becsben. Ha azokat úgy tartják majd be, mint náluk, akkor nem várhatunk semmi jót – mondja Dorogi Endre nagybecskereki lakos.
A gyárhoz a legközelebb eső lakónegyed a Muzslyai Part. Az utolsó utcától alig pár száz méterre tornyosul a létesítmény. Torma Nándor harminc éve méhészkedik és a 150 kaptáros méhese a leendő gumiabroncsgyár közvetlen közelében van.

– A gyár nyilván valamennyi munkahelyet hoz, de valószínűleg többnyire külföldiek dolgoznak majd itt. De, egy ekkora gyár potenciális környezetszennyező. A gyártól hatalmas szennyvízelvezető csöveket vezetnek a Bégáig, amit már amúgy is fél évszázada szennyeznek. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen gyárat miért nem építettek mondjuk Németországban. A légszennyezés pedig nyilván károsan hat a méhekre is, mert a környéken, nagy parcellákon vetnek napraforgót – mondja a méhész.
Az utóbbi időben egyre több kínait látni Nagybecskereken, és az elkövetkező időszakban várhatóan még többen érkeznek majd, ahogyan közeledik a gyár bejelentett megnyitója.

A bizalmatlanságot legfőképp az gerjeszti, hogy nem sokat tudni arról, hogy mi történik a százhektárnyi építőhelyet övező „kínai falon” belül. Az ipari övezet e része ugyanis exterritoriális. Akár a külföldi nagykövetségek területe. A kínaiak élnek is a teljes jogú autonómiájukkal. A gyárkapun belépni idegeneknek tilos, a felvételezést a gyár körül sem engedélyezik. Nem tudni, hogy milyen körülmények között élnek és dolgoznak a kínai, a vietnami, újabban pedig az indonéziai és az indiai munkások. A hazai munkásokat viszont titoktartás kötelezi.