Több mint nyolcvan év után ismét Magyarország ad otthont szeptember 5–12. között a sokszínű, valamennyi korosztály lelki és kulturális igényeit kielégítő programsorozatnak, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak (rövidítve NEK, illetve IEC2020).
Hétvége
VÁGY, HOGY INDIÁN LEHESSEK. Gyerekkoromban gyakran eljátszottam a gondolattal, hogy valaki más vagyok. Egy nyári délután tollat tűztem a hajamba, és a ház előtt hosszan elnyújtózó szőlőlugas mögött...
Beperelte az illetékes német Munkaügyi Bíróságon az államot egy bolgár származású, ideiglenesen Németországban dolgozó ápolónő, mert úgy vélte, hogy a 83 millió lakosú országban dolgozó ápolónőknek, ápolóknak, akik főleg az idősekről, nyugdíjasokról és magatehetetlen német állampolgárokról gondoskodnak, és akik 24 órai ügyeletet tartanak az említetteknél, azoknak nem csak a 8 óra alatt elvégzett munkájuk után jár a fizetés, hanem a készenléti állapot idejére is meg kell kapniuk a minimális órabért. (ez jelenleg 9.
Néhány éve közvetlen munkatársamtól hallottam először a bezdáni Pikec csárdáról. Lelkesen mesélte, hogy évente egyszer-kétszer elmennek a Duna-parti étterembe, mert ott főzik a legjobb halászlét, de a harcsa és csukapörkölt is csodálatos.
A hónap elején viharkár érte a Doroszló és Gombos közötti település, Militics római katolikus templomának tetőzetét. Az eset talán nem végzetes, de csapást mért a szakrális jellegű, ám ilyen funkciót a '90-es évek eleje óta be nem töltő egyházi műemlékre, amely egyben a településről 1944-ben kitelepített németség utolsó mementójának is tekinthető.
Mintegy ezren élnek a Tisza menti kis faluban, melynek vezetősége kicsiről, nagyról, idősről, fiatalról, sportolni, dolgozni és művelődni vágyóról egyaránt gondot visel. A Zenta és Magyarkanizsa között elterülő Adorjánt már a két község közti útszakaszról is látni lehet.

