Tito marsall hősfiú a pokoltól is megvéd bennünket, ökölbe szorított kézzel, emelt fővel, bátran előretörünk – üzente az induló már a második világháború ideje alatt is a népfelszabadító harcosoknak. Vladimir Nazor szövege az elkövetkező évtizedekben nemzedékek fülébe vésődött be, azoknak, akik manapság „önszántukból” engedik át bevételük egytizedét az ország megsegítésére, és akik ifjú korukban egy teljesen másmilyen haza reményében építettek fáradhatatlanul.
2026. április 22., szerda
Mellékletek
Sokakkal ellentétben engem nem szomorított el az a hír, hogy a legszűkebb családi körünkben voltunk kénytelenek eltölteni a húsvéti ünnepeket. Valószínűleg azért, mert mi a jelen helyzetben sem unatkozunk: nagyon is dinamikusan telnek a napjaink.
Háttal ugyan, de Biskekben a Kirgizisztáni Állami Történeti Múzeum mögött még ma is mutatja az irányt az Elvtárs több méter magas bronzszobra. Azt gondoltam, hogy a világon már sehol sincs Lenin-szobor, de én azért találtam még egyet – talán épp az egyetlent, az utolsót, a legkedvesebbet.
Remek alkalmam adódott megismerni a legősibb művészeti ágat, amely mára már fantasztikus tereket hódított meg. Az irányzatok egész palettája tárul elénk, amelyek közül mindenki megtalálhatja a magához illő formát.
Alaposan meglepődhetett az egyszeri vajdasági tévénéző április 11-én, amikor az RTL Klubon futó A Tanár című sorozat 3. évadának premierjét tekintette meg.
Mélységes mély a múltnak kútja.” De vajon mennyi elfeledett értéket tudunk belőle kimerni eme kurta és egye(net)tlen emberöltőnyi idő alatt, amely a rendelkezésünkre áll?