Még ugyanabban az esztendőben, 1898-ban a Bács-Bodrog Vármegye Történelmi Társulat Évkönyvében két folytatásban megjelent Bács-Bodrogh vármegye növényvilága című tanulmánya,[1] 1909-ben pedig a Borovszky Samu szerkesztette Magyarország Vármegyéi és Városai sorozat Bács-Bodrog vármegye monográfiájában A megye növényzete címmel Kovács Huszka Ferenc már önálló tanulmánnyal szerepelt.[2] Mint később kiderült, az óbecsei plébánosnak ez volt a belépője a botanika tudósainak világába; az elkövetkező évek meghozták neki az országos elismerést.
2025. szeptember 14., vasárnap
Mellékletek
Ez az év rosszabbul már nem is kezdődhetett volna. Anya állást kapott egy nagyobb városban, bérelt egy kis lakást, és költöznek.
A hétköznapi ember meg az író. Ketten lennének?
Egyre többen ismerik fel, hogy a földi élővilágot fenyegető katasztrófa mellett nyelvi-kulturális összeomlás felé is robogunk. Az anyanyelvek nemzetközi napja alkalmából arra is fel szoktuk hívni a figyelmet, hogy a két gyorsuló, ám talán nem (teljesen) visszafordíthatatlan pusztulási folyamat számos ponton összefügg egymással.
Az éjszaka csillagok tűpettyeivel teleszórt, mélyfekete palástot borított az alvó város fölé, óvón, védelmezőn betakarva azt, elfedve a mindennapok hívságát és szennyét. Az utcákon csend honolt, melyet csak itt-ott tört meg valami apró nesz, eltévedt galambok szárnyának suhogása, vagy a lusta szél által időnként meglibbentett száraz falevelek zöreje.
A Covid–19 kezelése és megelőzése kapcsán rengeteg interjú, cikk és ismeretterjesztő tartalom jelent meg az utóbbi időben a média ezerarcú platformján, s ennek igencsak örülök. Egészségügyi dolgozóként és kutatóként szerintem az egyik legfontosabb feladatunk, hogy megfelelő mennyiségben és minőségben adjuk tovább mindenkinek a megszerzett tudást és az elért tudományos eredményeket.