Bíró Tímeában eddig főleg az újságírót és a költőt ismerhettük meg. Most azonban előbukkant a prózaíró is, hiszen a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában, Moldva címmel jelent meg az első kisregénye, amelyet ezúttal a szabadkai Népkör MMK-ban mutattak be. A kötetet bátran nevezhetjük lírai kisregénynek is, hiszen mégsem maradt ki belőle a költészet. A szerzővel Berényi Emőke magyartanár, irodalomterapeuta beszélgetett. A könyvbemutatót Ábrahám Máté csellójátéka egészítette ki, mondhatni szó szerint, hiszen a kötetben a zene is hangsúlyos szerepet kap, pontosabban Bedřich Smetana Moldva című szerzeménye.
– Két vonalon jelenik meg a Moldva, egyrészt dallamként, másrészt folyóként. Zeneként a miliőt közvetíti, a sötétebb napokon ez a dallam nyújt megnyugvást, ad vigaszt vagy kapaszkodót. A másik vonal a folyó. Nem is kizárólag a Moldva, a csehországi folyó, inkább a víz természete, ami hasonló az emberéhez. A kötetben az ambivalens szülői magatartás kérdése is felvetődik, hogy mennyire vékony a határ aközött, hogy szeretünk vagy ütünk, menedéket jelentünk vagy veszélyforrást. Sokféle lehet egy anya és egy apa. Elképesztő a számomra, hogy egy napon belül a színskála hányféle színét hordozzuk magunkban és vetítjük ki. Valójában pedig ilyen a víz is. Nincs élet víz nélkül. A tenger is eszünkbe juthat, ahogyan ráfekszünk a hullámaira, érezve a békességet. A víz viszont nem mindig békés, pusztító is tud lenni, falvakat, városokat képes maga alá temetni. Ezt asszociációként használva, egyáltalán nem mindegy, hogy gyerekként olyan családba kerülünk, ahol a szülő éltet, vagy ahol pusztít – emelte ki Bíró Tímea.
A kötet sok mindent taglal, az anyaságot, a gyermeknevelést, a hozott családi mintát, annak esetleges felülírását, félelmeket és szorongásokat, emlékbetöréseket, a saját traumáink veszélyeit. A beszélgetésen szó volt egyebek közt arról, hogy az anyaságot a mai napig is sok tabu övezi, hiszen folyamatos idilli állapotként ábrázolják, holott a szülőségnek is vannak árnyoldalai. Az is egy mély víz, mert nem lehet rá felkészülni, nem lehet előre megtanulni. A gyermeknevelés pedig szintén gyakran tabu, mert arról is kialakult egy idealizált kép, amit a közösségi hálón is látunk, a többivel nem dicsekszünk, vagy mélyen elhallgatjuk.
– Amikor ezek jártak a fejemben, első körben a hozott családi mintákon és azok más irányba terelésén gondolkodtam, mert azt láttam, hogy a fiatalokat ez élénken foglalkoztatja. 2020-ban kezdtem el írni ezt a kötetet, akkor nyertem el a Petőfi Irodalmi Ügynökség Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíját. Azután gyerekem született és egy kicsit minden megváltozott. A szöveg tervének a benyújtásakor határozottan tudtam, hogy miről szeretnék írni, megvolt bennem az a szülői, anyai ambivalencia, amivel foglalkozni szeretnék, de miután szülő lettem, úgy érzem sokkal jobban meg tudtam ragadni ezt a témát. Amikor a saját bőrünkön tapasztalunk valamit, akkor az nyilván sokkal hitelesebb lesz. Jobban megértettem, hogy valójában miről is szeretnék szólni. A szülői ambivalenciától szerintem minden szülő tart. A gyerek szemében a szülő az első minta, a példakép, és ha ez a kép megtöredezik, akkor meginog a világba vetett hitünk, és elveszíthetjük a lábunk alatt a talajt. Ezzel a bizonytalansággal nem feltétlenül gyerekként, később is találkozhatunk – hallottuk a szerzőtől.
Nyitókép: Bíró Tímea és Berényi Emőke a könyvbemutatón (Lukács Melinda felvétele)
