időzített mottó: úgy ünnepelünk hogy közben tudjuk mi van
a délután öt órai teljes sötétségbe betörő fényszóró nyalábjai
közrefogják a lombjuk hullatta fák csupasz ág-bogát
útközben villanykarók felhangolatlan kottajegyei
egyik település – másik település – kisváros
jártál már erre?
habzó üresség élő lélek sehol
mintha sötét éjszakában a világ végén járnál ahol
– önismétlés (szakszerűbben: autocitátum;
tudományos szakszerűséggel: önplágium) –
lábad belelógathatod a semmibe
és kalimpálhatsz kedvedre – teszed most hozzá –
akár egy nyakon csípett rovar (képzavar)
halott falvakon át jutottál ide
nincs az a tökharang mi lelket verne
a vasárnapi késő délutánok dermedt csendjébe
a városba érve parkolót könnyen találsz
mivel nem parkol senki
nem parkol nem mozdul ki nem él
a rövidre fogott fényszóró felett a sötétben
nem látszanak a fák összebúvó lombjai
a kivilágított üres sétány mélyén a folyó megáll
sötét néma mély mozdulatlan víztömeg
mindegy hogy honnan indul és merre tart
ahogyan az is hogy te honnan hová
van itt valaki? élnek itt emberek az ablakok mögött?
döbbent csend sunyi hallgatás szirmai veszteglő vonatjainak
szelleme kísért ide nem hallik j. a. vonatfüttye sem
a bepárásodott ablakok mögött – gondolod –
névnapok születésnapok házassági évfordulók
az osztálytalálkozók ideje lejárt
a politika aktőrjei rég kivonultak
a plázautánzatban maroknyi vásárló
a virágüzlet ahol könyveinket árulják bezárt
jártál már erre s mintha eddig nem tudtad volna hol
akár egy színjátékot néznél félig amatőr kiszerelésben
amelyhez nem kellett jegyet váltanod
(A vers Szilveszter című évzáró mellékletünkben jelent meg)
