Anyai nagyanyámat, Tóth (szül. Rajtik) Etelt (1892), aki az 1950-es évek közepétől haláláig (1965) velünk élt Palicson, esténként rendszerint arra kértem, hogy meséljen a gyerekkoráról és az életéről, ami a Ludas környéki egyik tanyán, később Ludason telt el, s akinek szülei (a dédnagyszülőim), még inkább az ő nagyszülei (üknagyszülőim) elsősorban dohánytermesztéssel foglalkoztak, abból éltek.
2025. november 30., vasárnap
Irodalom
Sose láttam még olyannak a nagyanyámat, mint azon a reggelen, vagy talán inább hajnalon, mert decemberben még a fél hét is hajnalnak számít, éppen csak hogy kezd világosodni. A disznóvágáshoz gyülekeztünk, én a gyerekek között, pedig már nem voltam gyerek, ajánlkoztam, hogy megyek, segítek lefogni, elég nagy vagyok már hozzá, gondoltam, itt az ideje, hogy végre én is olyan munkát kapjak, amiben a férfiakkal együtt lehetek, ne a sivalkodó kicsik között kelljen kapkodnom a meleg disznókörmöket vagy végignéznem, ahogyan szétdurrantják a...
A Csíki Játékszín nem régi, történelmi színház, hiszen a kilencvenes években hozták létre. Egyik alapító tagja Parászka Miklós színművész volt.
Ez alkalommal két olyan hírrel foglalkozunk, amelyek az utóbbi időben nagyobb teret kaptak a sajtóban – az egyik sporthír, a másik politikai, a mi szempontunk természetesen nyelvi, rovatunknak megfelelően.
A gyerekszoba ormótlan, régi ruhásszekrényébe új jövevény kerül, felforgatva az ott lakó, elfelejtett kacatok nyugalmát. Dugófej, a világ legokosabb parafa dugója, Kajlagomb, a csorba kabátgomb, Sipirc, a kisegér, Büdi, az elkallódott zokni, Rágcsa, a falánk ruhamoly, valamint Kis-, Al- és Főcsutka, a három aszalódott almacsutka összefognak, és kiderítik, hogy az új jövevény nem más, mint a Hihetetlen Mesék Könyve.
Azt hiszem, amikor megszületik egy gyermek, minden szülő azt szeretné, hogy sikeres legyen. Hogy miben és hogyan, azt az illető szülő hovatartozása – kultúrája, adott társadalmi helyzete – határozza meg.