2026. március 5., csütörtök
Irodalom
Téli estéken Bukovinában gyakran verte fel az éjszakai csendet a farkasok üvöltése, amelyek gyakran megtámadták, elvitték, megtizedelték az állatállományt. Amikor az Al-Duna kanyarulatába telepedtek, sokáig itt is farkasokkal álmodtak.
Anyai nagyanyámat, Tóth (szül. Rajtik) Etelt (1892), aki az 1950-es évek közepétől haláláig (1965) velünk élt Palicson, esténként rendszerint arra kértem, hogy meséljen a gyerekkoráról és az életéről, ami a Ludas környéki egyik tanyán, később Ludason telt el, s akinek szülei (a dédnagyszülőim), még inkább az ő nagyszülei (üknagyszülőim) elsősorban dohánytermesztéssel foglalkoztak, abból éltek.
Sose láttam még olyannak a nagyanyámat, mint azon a reggelen, vagy talán inább hajnalon, mert decemberben még a fél hét is hajnalnak számít, éppen csak hogy kezd világosodni. A disznóvágáshoz gyülekeztünk, én a gyerekek között, pedig már nem voltam gyerek, ajánlkoztam, hogy megyek, segítek lefogni, elég nagy vagyok már hozzá, gondoltam, itt az ideje, hogy végre én is olyan munkát kapjak, amiben a férfiakkal együtt lehetek, ne a sivalkodó kicsik között kelljen kapkodnom a meleg disznókörmöket vagy végignéznem, ahogyan szétdurrantják a...
A Csíki Játékszín nem régi, történelmi színház, hiszen a kilencvenes években hozták létre. Egyik alapító tagja Parászka Miklós színművész volt.
Ez alkalommal két olyan hírrel foglalkozunk, amelyek az utóbbi időben nagyobb teret kaptak a sajtóban – az egyik sporthír, a másik politikai, a mi szempontunk természetesen nyelvi, rovatunknak megfelelően.