A könyv voltaképpen Szombathy Bálint szépségkutató Szentendrén, a MűvészetMalomban rendezett kiállításának nagyméretű, vaskos katalógusa, amely hat fejezetben mutatja be az általa immár négy évtizede fényképeken gyűjtött „városjeleket”, olyan vizuális képződményeket, amelyek mellett a városban elmegyünk, anélkül, hogy figyelmet fordítanánk rájuk, sajátos kivágásban reprodukálva viszont a magas művészet keretében létrehozott alkotásokkal lépnek párbeszédre, miközben távolról sincs ilyen szándékuk.
2026. április 27., hétfő
Irodalom
„Az interpretáció a mű és az olvasó szellemi találkozásában létesülő termékeny kölcsönviszonyként körvonalazható” – olvasható a kötet hátoldalán. Ehhez a találkozáshoz ad kellő elméleti, módszertani és szemléleti bevezetést művével a szerző, Thomka Beáta, s az alapozás után, a konkrét műértelmezések által tovább kalauzolja az olvasót a saját interpretációkhoz vezető úton, komplex, jól használható ismeretek birtokába juttatva.
s kevesebb a jövő!
Sok évvel ezelőtt, amikor egy alkalmi ünnepségen Alsóludason jártam, a véletlen összehozott általános iskolai osztálytársammal, a palicsi Bozóki Józseffel, aki akkor éppen az iskolaépületben tett-vett, s meghívott, nézném meg a tantermeket, az egykori tanítói lakást. Örömmel fogadtam ajánlatát, hiszen még sohasem jártam ebben az iskolában, amelyről olyan sokat hallottam; egykor az elemi négy osztályát itt végezte el az apám és az anyám, és kevés kivétellel a Ludason élő rokonság tagjai is.
Amikor még Gyurgyován laktak a telepesek, és az Al-Duna-kanyar hetedik öblözeténél befejezték a töltés biztonságosnak vélt szakaszát, amely a leendő termőföldjeiket megvédhette a Duna sodró árjától, megnyugodtak a népek. De alighogy elkezdték a föld művelését a kiszárított mocsarak, semlyékek mentén, máris jött a nagy árvíz, amely újra áttörte az öblözetet, elmosta a földből épphogy kisarjadt terményt, de a lapályos területen is a már ki tudja, hányadszor újraeszkábált kalyibákat is, az utolsó kulipintyóig.