Szűkre húzott szeme sarkából tanultuk meg, hogy az irodalmi mű nem ígér válaszokat, csak kérdéseket tesz fel, amelyeket megválaszolni már nem az író dolga, hanem a befogadóé, az olvasóé, a mi dolgunk. Tőle tudjuk azt is, hogy a jó vers rendre és cselekvésre taníthat bennünket, és hogy az irodalom és általában a művészetek határainak a kitágítása birtokbavétel is egyben.
2026. március 3., kedd
Irodalom
(Lakatos János felvétele) Bányai János irodalomtudományi és irodalomkritikai gondolkodásunk meghatározó személyisége volt. Véleménye az egyetemes magyar és a szerb irodalomtudományi kultúrában is s...
Bányai Jánossal a Bölcsészettudományi Kar falai között találkoztam először pontosan negyed századdal ezelőtt, amikor a Bevezetés az irodalomtudományba nevű tantárgy első óráján Umberto Ecóról és a regényeiről tartott előadást, arról az Ecóról, akit másfél nappal sikerült túlélnie. Bányai tanár úr azon az órán olyan lelkesedéssel és vehemenciával beszélt az irodalomról, annak tanulmányozásáról, hogy elragadtatottsága átragadt ránk is, s az óra után azonnal rohantunk a könyvtárba kikölcsönözni A rózsa nevét, hogy minél előbb elolvashassuk.
Itt állunk Bányai János előtt. Az elmúlt fél évszázad során több baráti kávé mellett mondta Újvidéken, Szabadkán, másutt is, hogy egyszer Feketicsre is el kellene együtt mennünk.
(Fotó: Lakatos János) Tegnap délután szülőfalujában, Bácsfeketehegyen helyezték végső nyughelyére dr. Bányai János akadémikust, nyugalmazott egyetemi tanárt.
Kollár Árpád zentai születésű, Magyarországon élő költőnek a Csimota Könyvkiadó által publikált Milyen Madár című verseskötete felkerült a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY) a dicsőséglistájára, s lényegében ennek köszönhetően bekerült a világ legjobb gyermekkönyvei közé.