Idén szeptemberben ismét kezdetét vette a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság által elindított Petőfi Sándor Program, melynek keretein belül újabb fiatalok érkeztek Vajdaság szórványtelepüléseire, hogy a magyarságot erősítsék. A résztvevők között érkezett a kárpátaljai származású Bence Norbert is, akit ebben a témában kérdeztünk.
– A motivációm mindenképpen az volt, hogy szerettem volna más határon túli szórványban tevékenykedni, ahol nem csak szakmai tapasztalatokat, de új kapcsolatokat, lehetőségeket és barátokat szerezhetek. A döntésem pedig azért esett Vajdaságra, mert az itteni fiatalokkal építettem ki a legjobb kapcsolatrendszeremet – mondta Bence Norbert.
Emellett azt is elmondta, hogy a szeptemberi hónap folyamán a Magyar Nemzeti Tanácsnak és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségnek köszönhetően már számos programon részt vehettek a vajdasági Petőfisekkel, többek között a Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek XXX. Szemléje Hertelendyfalván, a Radnóti-verszarándoklat utolsó vajdasági megemlékezése Bezdánban, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes A Tenkes kapitánya című táncjátéka a zentai sportcsarnokban, és nem utolsósorban a Verseci Szüreti Napok keretein belül a 22. Herczeg Ferenc Emléknapokon. Az első hónapban Szabadkán tartózkodtak, majd októbertől egészen 2020 júniusáig Ürményházán, Versecen, Udvarszálláson és Fejértelepen fog tovább tevékenykedni.
– Minden tervem egy célt képvisel, az pedig az, hogy megfelelően helytálljak a rám bízott vajdasági szórványhelyszíneken, s az ott élő magyarságot programjaim által megerősítsem nemzeti identitásukban. Terveim közt szerepel, hogy különböző magyar szakköröket indítsak el a szórványtelepüléseken, kirándulásokat szeretnék szervezni Magyarországra és Kárpátaljára, kulturális, hagyományőrző programokat megvalósítani a dél-bánáti magyarság számára, és nem utolsósorban segíteni szeretnék pályázatok megírásában az ifjúsági magyar szervezeteknek és egyesületeknek – fejtette ki Norbert.
Norbert maga is magyar kisebbségiként él Kárpátalján. Mindenkiben felmerül a kérdés, hogy vajon hasonló helyzetben van-e a két magyar kisebbségi terület.
– Minden határon túli magyar térségben a legnagyobb probléma, hogy egyre kevesebben vagyunk. Csak úgy tudunk megmaradni magyarnak szerte a világban, ha teszünk is azért. Nem könnyű most kárpátaljai magyarnak lenni egy olyan országban, ahol korlátozzák a kisebbségi jogainkat nyelv- és oktatási törvényekkel, de mindig a nehézségek voltak a mozgatórugói annak, amelyek megtartották a magyar embert magyarnak. Vajdaságban sokkal jobban tisztelik a kisebbségek jogait mint nálunk – mondta el Norbert.
Nem első alkalommal jár nálunk Norbert, korábban már részt vett a Vajdasági Szabadegyetemen is, így nem teljesen idegen környezetbe érkezett, már voltak ismerősei, barátai.
– 2018 nyarán jártam először Vajdaságban, ahol részt vettem a Vajdasági Ifjúsági Fórum Szabadegyetemén. Már akkor megfigyeltem, hogy az itteni emberek sokkal türelmesebbek, mint nálunk. A környezet is barátságosabb, hiszen nagyon sok ismerőssel vagyok körülvéve, akiket már régen láttam. Nem sietek sehova, s úgy érzem egy hónap alatt nyugodtabb lettem 6 év egyetemi pörgés után. Legbelül hiányzik az otthonom, a szeretteim és a barátaim – mondta Norbert. Emellett azt is elmondta, hogy a szórványtelepüléseken járva nagyon pozitív fogadtatásban részesült minden alkalommal.
– Mindenhol kedvesen és szeretetteljesen fogadtak bennünket ezidáig. Számítanak ránk, ahogy mi is számítunk rájuk. Közös erővel mindenre képesek vagyunk, csak akarni kell és csinálni! Bízom benne, hogy az elkövetkezendő 8 hónapban is méltóképpen helyt tudok állni az ürményházi, verseci, udvarszállási és fejértelepi magyarság életében – mondta Norbert.
Emellett kiemelte, hogy ittlétét nagyban megkönnyítik a különböző helyi szervezetek.
– Köszönettel tartozom a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának, a Magyar Nemzeti Tanácsnak és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségnek, hogy a szeptemberi hónap alatt mindenben a segítségemre voltak, s hogy olyan kimagasló rendezvényeken és csodálatos helyeken járhattam, amelyekre nem juthattam volna el önerőből. Külön köszönöm mgr. Hajnal Jenőnek, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének, Jerasz Anikónak, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottság elnökének, szabadkai mentoromnak, Sutus Áronnak, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnökének és szabadkai mentor-helyettesemnek, és nem utolsósorban Pintér Anna-Mária ürményházi mentoromnak, hogy bevezettek engem a vajdasági magyarság életébe.
