A századik Urbi et Orbi

Az Urbi et Orbi előadás századik, egyben utolsó játszásával zárta az évadot a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház. Az Urbi et Orbi a KDSZ és a szegedi MASZK Egyesület koprodukciójaként jött létre, Urbán András rendezésében, a bemutatója pedig 2007-ben volt. Az első felállásban a KDSZ eredeti összetételű társulatát láthattuk, amelyet Béres Márta, Erdély Andrea, Mészáros Árpád és Mikes Imre Elek alkotott. Múlt az idő, a tagok is változtak, az előadás viszont megmaradt. Játszott benne Mészáros Gábor, Nagyabonyi Emese és Mezei Kinga is.

Az elképzelés az évadzáróval kapcsolatban az volt, hogy összejön az eredeti gárda, beleértve a háttéralkotókat, a technikusokat is. Többen el is jöttek, ami pedig a szereplőket illeti, úgy volt, hogy Béres Márta, Mezei Kinga, Mészáros Gábor és Mikes Imre Elek lép fel, egy sajnálatos sérülés miatt azonban Béres Márta nem lehetett jelen, Verebes Andrea pedig szinte szó szerint az utolsó pillanatban ugrott be. Izgalomból tehát nem volt hiány, de az Urbi et Orbi századszor is sikert aratott.

Az évadzáró nem múlhatott el a rendező, Urbán András nélkül sem, akivel az előadásról, annak létrejöttéről beszélgettünk:

– Ez volt talán az első előadás, amelyet a színészekkel együtt gondolkodva készítettünk. Az alcíme az, hogy Verbálisan textuális oralitás – Pilinszky János színművét fokozatosan mellőzve. A Pilinszky-mű kapcsán ugyanis valahogy eljutottunk a gyónásig, a vallomásig. Ez az előadás számomra is meghatározó volt, mert elindított egy úton. Egyidőben rengeteget játszottuk, azután leálltunk a 99-nél és vártunk a megfelelő alkalomra, hogy mikor kerekíthetjük százra. Ez az alkalom most jött el. Nagyon felemelő érzés volt látni a századik játszást, ugyanakkor kicsit szomorú is, mert azt mondtuk, hogy ez az utolsó. Persze ha valahova meghívnak, akkor akár játszhatnánk tovább is. Az is nagyon jó érzés, hogy sokan eljöttek, azok is, akikkel készítettük az előadást – mondta a lapunknak Urbán András.

Mezei Kinga 2011-ben lett az előadás szereplője:

– Úgy emlékszem, egy vendégjáték alkalmával Szarajevóban játszottam először, és nehezebb úgy játszani egy új előadásban, hogy nem vagyunk a megszokott környezetben, úgymond házon belül. A beugrások azt is jelentik, hogy be kell lépni egy rendszerbe. Ebben az előadásban szabadabb felépítésről van szó, nem teljesen kötött a szöveg, tartalmaz improvizációs részeket, de mindig nehéz egy összeszokott csapat munkájába bekapcsolódni. A többiek már bejáródottabban játszották az előadást, az első néhány játszás tehát nekem leginkább az izgulásról szólt. Azóta eltelt tizenkét év, és megérkezett a jó értelembe vett rutin, bejáródtam én is. Nagyon jó volt látni, hogy mennyien eljöttek megnézni a századik játszást. Verebes Andrea kitűnően megállta a helyét, jól vette az akadályokat. Nyilván izgult, de mi is izgultunk. Azért is, mert régen játszottuk az Urbi et Orbit, és ilyen felállásban még sose. Emiatt volt is ennek a események némi bemutatószerű érzése – hallottuk Mezei Kingától. 

Mészáros Árpád a kezdetekre emlékezett vissza:

– Fokozatosan alakult ki az előadás. Megvoltak a részletei, a négy gyónás, de még nem állt össze az egész. Ott álltunk a régi zsinagóga előtt, két órával a szegedi bemutató előtt és azon gondolkodtunk, hogyan lesz ebből előadás. Urbán András viszont mindent gyorsan összeállított, megérkezett a közönség, lejátszottuk az előadást, és nem túlzok, bombasztikus sikere lett. Nagyon megható volt látni az emberek reakcióját. Több mint hetven előadást játszottam le, utána sajnos át kellett adnom a szerepemet Mészáros Gábor barátomnak, aki továbbvitte, de amikor az előadás tízéves évfordulója volt, akkor meghívtak mindenkit, aki addig játszott benne. Nagy megtiszteltetés a számomra, hogy most is itt lehettem, méltón temettük el az előadást, és a közönség ugyanolyan nagy szeretettel fogadott bennünket, mint amikor először játszottuk – mondta Mészáros Árpád.

Mikes Imre Elek mindvégig az előadás szereplője volt:

– Az akadémiáról érkező friss színészek voltunk. Ez lett az első olyan produkciónk, ami nem szövegkönyv alapú, és sokat próbálkoztunk az improvizációval. Urbán András szövegközpontúnak képzelte el az előadást. Először csak pontokat határoztuk meg, és ezekhez kapcsolódóan improvizáltuk. Tudtuk, hogy minek kell elhangoznia, de nem teljes egészében, és nem állítottunk fel sorrendet sem. Kiderült, hogy ez egy működő forma, idővel kialakult az előadás, amikor pedig jött a fordítás, akkor elkezdtünk némiképp ahhoz igazodni. Tartottunk tőle, hogy így az előadás majd veszít a spontaneitásból, de utána rájöttünk arra, hogyan tudjuk így is érdekessé tenni a közönségnek, hogy nekünk közben megmaradjanak az improvizációs lehetőségek is, amelyek azért jók, mert a meglepetés erejével hatnak. Most már egy ideje nem foglalkozok színházzal, de maradtam a még játszó előadásokban. Izgalmasan alakult Verebes Andrea beugrása, de nagyon jól játszott. Számomra az is izgalmas volt, hogy ismét együtt lehettem a színpadon Mészáros Árpáddal, pont úgy, mint a kezdetekben – fejtette ki Mikes Imre Elek.

Verebes Andrea egy jókora feladattal találta szembe magát, de sikerült bizonyítania:

– A játszás előtti napon derült ki, hogy be kellene ugranom. Azt hittem, mindjárt összeesek. Láttam már korábban az előadást, többször is, de nézőként az ember nem azon gondolkodik, hogy egy-egy feladatot hogyan oldana meg. Először tehát megnéztem a felvételt, és már az első tizenöt perces monológszerű párbeszédnél úgy gondoltam, hogy erre nem leszek képes, nem fog profin hatni, márpedig ennek az eseménynek tétje van, ez a századik játszás, az utolsó, fontos Urbán Andrásnak, és a színháznak is. Most már túl vagyok rajta, de az elmúlt 24 órában mindenen keresztülmentem. Olyan is volt, hogy úgy éreztem, nincs kapacitásom, nem tudok ennyi szöveget, információt befogadni. Valamikor pedig azt éreztem, hogy meg kell tennem, Urbán Andrásért, a KDSZ-ért, az előadásért. Ezek voltak a belső vívódások, és még csak ezután jött az, hogy a többiekkel együtt legyek színpadon, de nagyon sokat segítettek, lenyugtattak, és elláttak jó tanácsokkal – hallottuk Verebes Andreától.