Az irodalom mint nyelvi játszótér

Csík Mónika A Mese vándorútja című új verseskötetét mutatták be a szabadkai Népkör MMK-ban. A szerzővel és Janovics Erikával, a könyv illusztrátorával Hózsa Éva, nyugalmazott egyetemi tanár beszélgetett, aki, mint mondta, hosszú ideje nem moderált, de amikor meglátta a gyönyörű színekben pompázó könyvet és elolvasta a leleményes verseket, nem mondhatott nemet. 
Az est kezdetén megtudhattuk, hogy Csík Mónikát ebben a hónapban a kolozsvári Helikon folyóirat kiemelt szerzőjének választották ki, Janovics Erika pedig selyemkiállítására készül Franciaországba. 
A beszélgetés során szó volt arról, hogy Csík Mónika állandóan szövegek közt mozog, és sok olvasmány hatott ki arra, hogy a verseskötete létrejöjjön. 
– Amikor író-olvasó találkozókon, matinékon vagy iskolai könyvbemutatókon veszek részt, szeretek elbeszélgetni a gyerekekkel. Kíváncsi vagyok arra, hogy szoktak-e olvasni, és melyek a kedvenc könyveik, meséik. Számomra ez fontos, mivel az irodalomhoz való kötődésemet a meseolvasáshoz kapcsolom vissza. Ezek az első irodalmi élményeim. Arra gondoltam gyerekként, ha a felnövés azt jelenti, hogy el kell szakadni a meséktől, akkor inkább nem növök fel. Amikor a gyerekekkel a meseélményekről beszélgetünk, egy kicsit nehezményezem, hogy a legtöbb esetben rajzfilmeket emlegetnek. A versek írásánál arra törekedtem hát, hogy a népmesékből emeljem ki azokat a szereplőket, helyszíneket, motívumokat, amik számomra fontosak, de úgy gondolom, a kollektív tudatban is benne kell lenniük. Annak érdekében, hogy ezek egy kötetbe kerülve valamiféleképp összetartozzanak, megszemélyesítettem a Mesét, és őt utaztatom tengermélytől az égig érő fa tetejéig – tudtuk meg Csík Mónikától. 
A kötetben a versek és az illusztrációk kéz a kézben járnak, így Janovics Erika voltaképpen a könyv társszerzője. A gyerekirodalomban mindig fontos az illusztráció. A kötet ránézésre is nagyon szép, és a kék szín dominál rajta: 
– Az égről, a szélről, a levegőről, a tengerről a kék szín juthat az eszünkbe. Mi, alkotók is mindig a felhők között járunk, valamiről álmodozunk. Nem törekedtem arra, hogy az illusztrációknak egységes stílusa legyen, mert a verseknek is más-más a világuk, sőt egy világon belül újabb világok is megnyílnak – fejtette ki Janovics Erika. 
Az esten Csík Mónika beszélt a versek ciklusokra bontásáról, amit Sági Varga Kingával, a kötet szerkesztőjével vitatott meg, a könyv versei közül ugyanis a kisebb és a nagyobb gyermekek, a kamaszok is kedvükre válogathatnak. Szó volt továbbá a vers motívumairól, amik közül kiemelkedik a macska. Mint azt megtudhattuk, Csík Mónikának a cicák a mindennapjainak a részei, és már arra is gondolt, hogy a következő kötete a macskákról fog szólni.

Mindemellett Csík Mónika közismerten szóteremtő költő, erre a korábbi köteteiben is olvashattunk példákat, ugyanakkor lapunk munkatársa, így felmerült az is, hogy ő mily módon kötődik a nyelvünkhöz:
– Amikor beszélni hallom a magyarországi magyarokat, úgy érzem milyen jó nekik, mintha lubickolnának a nyelvben. Nyilván nekünk is természetes az, ahogyan beszélünk, de folyamatosan valamilyen normához próbáljuk igazítani a beszédmódunkat. Törekszünk arra, hogy a beszédünk ne keveredjen a szerb kifejezésekkel, de rágörcsölünk arra is, hogy a magyarországiak mit szólnak, ha valamit másképp mondunk. A nyelvhasználatunkkal együtt jár valamiféle kisebbségi érzés, bizonytalanság. Ugyanakkor az irodalom számomra egy végtelen nyelvi játszótér. Azt élvezem legjobban az írásban, amikor élhetek a nyelv nyújtotta lehetőségekkel. Ismert mondás, hogy a kimondott szónak teremtő ereje van. Szinte két évtizede foglalkozom munkámból kifolyólag különböző szövegekkel, és folyamatosan új szavakra lelek. A nyelv egy változó, élő anyag, érdemes hozzá úgy viszonyulni, hogy figyeljük a mozgásait, az alakulásait, megtanuljuk az új kifejezéseket. Ez egy életen át tart. A feladatom viszont az is, hogy őrizzem a nyelv tisztaságát, stilisztikailag javítsam a szövegeket, úgyhogy többféle módon kötődöm a magyar nyelvhez – mondta Csík Mónika. 
Az esthez kiállítás is társult, Baráth Attila videofelvételein keresztül pedig szinte életre keltek a versek szereplői. A műsor folyamán fellépett Rostyák Áron, a Népkör Fabula Rasa Színjátszó Grundjának növendéke. A kötet a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában jelent meg.