A nyugati világ már régen megkongatta a vészharangot a könyv fölött. Egyre kevesebbet olvasunk, a könyv szerepét átveszi az elektronikus média – állítják a borúlátó szakírók –, annak ellenére, hogy voltaképpen dömpingje van a könyv- és folyóirat-kiadásnak, az újságok megjelenésének. Az idén például eddig 871 012 címszó jelent meg könyv alakban, és egyetlen nap alatt 246 milliónál több újságpéldány kerül forgalomba. A kiadók természetesen nem zárkóznak el a kor kihívásai elől, az e-könyvek, az igény szerinti nyomtatás az újonnan megfogalmazott elvárásoknak kíván eleget tenni. Másfelől az elektronikus média működésképtelen lenne betűk nélkül, a betűk alapelemei a mobiltelefonálásnak, az internetezésnek, a televíziózásnak, csakhogy egyéb, vizuális és auditív tartalmakkal egészülnek ki, vagy épülnek be azokba. A betű a nyelv leképzésének eszköze, az ember az ábécé révén képes tudást szerezni és ismereteket rögzíteni, áthagyományozni. Ám a betűvetést el kell sajátítani. Meg kell tanulni.
A 2002-es népszámlás adatai szerint Szerbiában a 15 évnél idősebb korosztály 20 százaléka nem fejezte be az általános iskolát, s a lakosság fele csupán általános iskolát végzett. Az írástudatlanok és a funkcionális analfabéták számát 1,3 millióra teszi a statisztika.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1990-ben tartott oktatásügyi konferenciáján célul tűzte ki, hogy 2000-ben a világ minden kislánya és kisfiúja iskolába járhasson. Amikor 2000-ben újra tanácskoztak, kiderült, a cél nem kapott kellő prioritást, és nem valósult meg. Az újabb határidőt 2015-ben határozták meg, azzal, hogy 2005-ig fel kell számolni a nemi egyenlőtlenséget a közoktatásban.
A 2010-ben összegzett adatok és jelentések azt mutatják, hogy a föld 85 országában azonos eséllyel indulhatnak iskolába a lányok és fiúk, vagy 2015-re már így lesz, ha folytatódik a jelenlegi kiegyenlítődés. Sajnos 72 országban nem lehet ilyen eredményre számítani, közülük 63-ban pedig még nagyon távol állnak a nemi egyenjogúság megvalósításától az oktatásban. A 2007-es esztendőben az általános iskolás és középiskolás korosztályból 72 millió gyerek nem járt iskolába, és számuk 2015-re sem csökken majd 56 millió alá. A lányok közül kevesebben részesülnek közoktatásban, mint a fiúk, bár vannak országok, ahol a fiúknál több lány indul középiskolába, és fejezi be azt. A gazdag országokban ez az egyetemekre is érvényes, ám a tanult hölgyek akadályokba ütköznek, ha magasabb tudományos fokozatra kívánnak jutni és hátrányt szenvednek a munkaerő-piacon, valamint a bérezés tekintetében. Ezekben az országokban a doktorképzésben részesülők 56 százaléka férfi, sőt a tudományos kutatók 71 százaléka is hímnemű.
A Föld országainak oktatási adatait összesítő kiadványok szerint Indiában a kormányintézkedések révén megnőtt a kislányok száma az általános iskolákban, ennek köszönhetően csupán két esztendő alatt közel 15 millióval csökkent a közoktatáson kívül rekedt gyerekek száma.
Ugyanezen elemzések azt mutatják, hogy a mindenkire kiterjedő közoktatás elérését leginkább a pénzhiány gátolja, évi szinten ugyanis 16 milliárd dollárra lenne hozzá szükség. A világ lakosságára számolva ez fejenként nem egészen 2,3 dollár terhet jelentene, amitől – valljuk be – többet is elherdálunk egy esztendő alatt. A magánember zsebén múlik tehát a cél megvalósítása, csakhogy a szükséges döntés meghozatala már meghaladja a magánszemély(ek) lehetőségét.
