Idéntől a kisegítő iskolákban is záróvizsgát tesznek a diákok. A törvényi szabályozás rájuk is vonatkozik, viszont a közoktatásban részt vevők számára előírt feladatok nem, azokat maguknak az iskoláknak kell elkészíteniük. Indokolt-e a kisérettségi a speciális iskolákban? Erről kérdeztük Tóth Szilviát, a zombori Vuk Karadžić általános és középszintű kisegítő iskola tanárát, akinek két nyolcadikos tanulója tesz záróvizsgát.
– A szabályozás szerint egyértelmű, hogy csak az a diák rendelkezhet általános iskolai végzettséggel, aki leteszi a záróvizsgát. Erre a mi iskolánk esetében eddig nem volt szükség, hiszen nagyon kis létszámú osztályokkal dolgozunk, így aki befejezte a nyolc osztályt, minden tülekedés, pontozás és rangsorolás nélkül, automatikusan, felvételi nélkül bekerülhetett a saját intézményünk középiskolai képzésébe, a virágkertészeti, a felszolgálói vagy a lakatos szakra. Ugyanakkor fontosnak tartom a kisérettségi bevezetését, mert előfordulhat, hogy valaki nem súlyos, vagy halmozott fogyatékkal kerül kisegítő iskolába, hanem árvaként, vagy a család súlyos szociális helyzete kényszeríti oda, számukra a megszerzett kisérettségi szerencsés esetben megnyithatja az utat más középiskolák felé.
A kisegítő iskolák a közoktatásban alkalmazottól eltérő program szerint dolgoznak, viszont a záróvizsga tételeit a többségre szabott program alapján állították össze. Hogyan hidalják át ezt a különbséget?
– Ebben a témában napi szinten egyeztettünk a minisztériummal. A vizsga formailag ugyanúgy zajlik majd, ahogy a többi intézményben, ugyanolyan bizottságok felügyelik, ugyanannyi tételt kapnak a tanulók, ugyanannyi idő alatt írják meg a dolgozataikat, és ugyanolyan megoldási kulcs alapján értékeli majd a független bizottság a jelszavas megoldásokat. A minisztérium viszont megengedte, hogy a feladatokat, az érettségi tételeket mi magunk dolgozzuk ki az iskolánkban. Nálunk sajátos oktatási-nevelési gyakorlatot igénylő tanulókkal foglalkozunk, kezdve a gyermekbénulástól szenvedőktől a különböző fogyatékkal élőkig, így az oktatók munkájába beletartozik, hogy kivigye a diákot az illemhelyre, vagy éppen kicserélje a pelenkáját. Emiatt igyekszünk minél kisebb létszámú tagozatokkal dolgozni, és minél inkább egyénre szabott oktatási programot alkalmazni. Az utóbbi hónapokban például rengeteget dolgoztunk a gyerekekkel az érettségi felkészítőn.
A nyolcadikosoknak eddig csupán oktatójuk előtt kellett számot adni tudásukról, most viszont bizottság, vizsgabiztos, zömmel idegenek előtt. Ön szerint mennyire befolyásolja majd ez a helyzet a vizsgaeredményt?
– Tanulóink jó képességűek. Megértették, elsajátították a tananyagot, felkészültek az érettségire. Ugyanakkor van közöttük diszlexiás és diszgráfiás, aki esetleg nem tudja elolvasni a kérdést, vagy képtelen leírni a választ, vagy mindkettőre képtelen, viszont szóban el tudná mondani. Emiatt igyekeztünk úgy megfogalmazni a tételeket, hogy ahol lehet, aláhúzással, bekarikázással válaszolhasson a tanuló. A vizsgabizottság tagjai egy órával korábban érkeznek majd a gyerekek közé, hogy összeismerkedhessenek, eloszlassák a stresszt. Ugyanakkor mi, felkészítő tanárok asszisztensi minőségben részt vehetünk az érettségin, vagyis akinek szüksége van rá, felolvassuk neki a kérdéseket, ennyi a maximum, amit a vizsga alatt segíthetünk. Számunkra is újszerű lesz a 23–24-i megmérettetés.
Általában milyen a diákok tanulmányi előmenetele?
– Vannak diákjaink, akik két-háromszori osztályismétlés után kerültek iskolánkba, a szülők elkeseredetten sírtak, a gyerekek szégyellték, hogy kisegítő iskolába jártak, ma ők a legjobb tanulóink. A személyre szabott oktatási program csodákra képes, felismerteti a gyerekekben saját képességeit, amelyekre büszke lehetnek, sikerélményt kapnak, motivációt, és kialakul saját pozitív értékrendjük. Egyik tanulóm a harmadik bukását megelőzően került hozzám hatodik osztályba. Annyira jól haladt, hogy engedélyt kértem, hadd készítsem fel a hetedikes tananyagból és tehessen osztályvizsgát. Kitűnően végzett, őszre nyolcadikba indul, vagyis valamelyest felzárkózott a korosztályához. Most a szülők büszkék, mert a gyermekük, kommunikatív, aktív, és legjobb a tagozatban. Diákjaink, ha kívánnak valamit, akkor az anyját, az apát hiányolják, nem pedig számítógép vagy egyéb, anyagi tételben kifejezhető dologra ácsingóznak. Kész személyiséggé formálódnak és megállják helyüket. Mi, oktatók és nevelők soha nem feledkezünk meg arról, hogy valamilyen fogyatékkal élnek, ugyanakkor arról sem, hogy az iskolából kiforrott, autonóm személyiségként kell kikerülniük – hallottuk Tóth Szilviától.
