Élvezte a pillanatot

A Magyar Szó székházának dísztermében egykori főszerkesztőnkre, Kubát Jánosra emlékeztünk. Valamikori kollégánktól elsőként Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője vett búcsút. Többek között emlékeztetett arra, hogy Kubát János irányításának idején a lap élete tele volt megrázkódtatásokkal – a Magyar Szóval több minden történt abban a másfél évben, mint az előző, csaknem fél évszázadban.

– Már a kinevezése sem volt szokványos: Kubátot Radoman Božović tartományi kormányfő, akiről akkoriban „Vajdaság fő- és felelős szerkesztője” gúnynévvel beszéltek, kérte fel, hogy legyen a tartományi jelentőségű, „rakoncátlan” tájékoztatási eszköz, a Magyar Szó főszerkesztője. Kubát kedvelte a kihívásokat, a lap irányításával mindig is kacérkodott, így igent mondott. 1991. január 30-án kinevezték megbízott főszerkesztőnek, első, párton kívüli főszerkesztő volt – hallottuk. Elegáns és ravasz megoldásokat talált azokra a feladatokra, amelyeket az akkori, tartományi kormány ruházott rá. Sikerült megőriznie a lapot, annak hitelességét. Háborúellenes, tiltakozó tevékenységen alapuló szerkesztéspolitikája mellett 1992. május 21-i leköszönéséig kitartott. – Emelt fővel távozott, hiszen elérte azt, hogy ne Božović akarata érvényesüljön, és hogy szerkesztőségünk megmaradjon. Fennmaradtunk, neki köszönhetően – mondta Varjú Márta, majd arra is kitért, hogy János miként kezelte az 1991-es mozgósítások kérdését. – Itt, a szerkesztőségben bejelentette, hogy mától a nők veszik át a hatalmat! A férfiak tűnjenek el, mentsék a bőrüket! – emlékezett vissza a főszerkesztő.

A gyászülés folytatásában Diósi Árpád kollégánk felolvasta Csordás Árpád emlékező összeállítását, amelyben felidézte, hogy Kubát János mindig elegáns volt, hogy nem akart olyan lenni, mint a többség, és hogy a mának élt – Élvezte a pillanatot, ennek élt, ebben találta fel magát legjobban. A saját útját járta töretlenül, Kubát Jánosnak örök hálával tartozom, nagyon sokat tanultam tőle – hallottuk. Csordás Árpád kollégánk emlékező sorait hétfői Sportvilág kiadványunkban olvashatjuk majd.

– Ha nincs Kubát, nem lenne ma Magyar Szó. Rendkívül bátor, tehetséges, és nagyokat kockáztató ember volt. Nemes kockázat volt az, amikor az ország, az akkori Jugoszlávia széthullása folyamán merte elvállalni a délvidéki, magyar képviseletet egy olyan rezsimmel szemben, amelyben mindannyian veszélyben voltunk. Vitték az embereket a csatatérre, mit tettek volna a Magyar Szóval, ha nincs egy olyan ember, aki elvállalja azt, amit ő elvállalt? – szólalt fel a megemlékezésen Matuska Márton publicista. – Szembefordult még Miloševićtyel is, merte vállalni azt, hogy folytassuk az 1944/45-ös megtorlásról szóló tárcasorozatunkat. Különleges erkölcsi tartása lehetővé tette azt, hogy mindenkivel koma volt – emlékeztetett Matuska, aki szerint Kubátnak, és az említett, a lapban folytatásokban közölt tárcasorozatnak köszönhető az, hogy a Magyar Szó megszerezte a vajdasági magyarság teljes bizalmát.

A gyászülésen Kubát János életművét Piszár József nyugalmazott kollégánk is méltatta, az egykori sportrovat és saját nevében.