– A képzőművészek között manapság egyre több a festő, egyre kevesebb a szobrász, és ezek is inkább installációkkal foglalkoznak. A szobrászat ugyanis rengeteg piszokkal járó foglalkozás, a szoboröntés nemkülönben. A műöntödében még a modellezőnek se ajánlják, hogy abban a fázisában nézze meg a munkáját, amikor eltávolítják róla az öntőformát, annyira ronda és koszos – mondja a zombori szobrász.
Legelőbb domborműveket készített, majd egész alakos figurákat, szökőkutakat, belsőépítészeti dekoratív elemeket, iparművészeti tárgyakat. Legutóbb Laza Kostić szerb romantikus költő padon ülő szobrát készítette el a Moj Sombor (Az én Zomborom) polgárok egyesülete megrendelésére.
– Már kezdettől fogva leginkább megrendelésre dolgoztam, ami szerintem művészetem javára vált. A megrendelők ugyanis egyre igényesebbek lettek, és egyre finomabb elvárásaikat nekem a megmunkálással és kivitelezéssel kellett kiszolgálnom. Az ötlet általában közös: több változatot megrajzolok, ezek közül választ a megrendelő. Nem mindig a nekem leginkább tetszőt, mondjuk, statikus szobrot az általam kedvelt dinamikus helyett, ilyenkor a vevő megkapja, amit rendelt, én meg megcsinálom magamnak a nekem tetsző változatot. Munka közben persze sokszor lerombolom az agyagfigurát, mert ha elmozdítom az alak karját, meg kell változtatnom a testtartását, mozdítanom kell a lábán, ilyenkor legjobb elejéről kezdeni az egészet – vallja beszélgetőtársunk.
Kül- és beltéri szobrait, emberalakos szökőkútjait szemlélve önkéntelenül merül fel a kérdés, hogy akadémiai képzettség híján honnét szerezte anatómiai ismereteit, amelyek a mozgásban ábrázolt figurák esetében hangsúlyos követelményként jelennek meg.
– Állategészségügyi technikusként jószáganatómiai alapismeretekkel rendelkeztem, a többit rá kellett tanulnom, s mindent kipróbálnom rajzban, modellezésben. Olyan dolog ez, mint amikor valaki elkészít egy széket, akkor nagy valószínűséggel egy asztal elkészítését is rá lehet bízni. Mielőtt nekikezdenék egy szobor létrehozásához, hosszasan elemzem a figura testtartását, a megörökítendő mozdulatot, az üzenethordozó arckifejezést, öltözékének esését, gyűrődését. Ezt követően a vázat készítem el, vasból, fából, polisztirol habból, drótból. Erre a modellre építem az agyagmodellt, amit éppen addig finomítok, részletezek, hogy ne csússzon át giccses túlcicomázásba. A modellről gipsznegatív készül, majd hideg öntéssel viszem fel rá a poliészter műgyantát és a kiegészítő anyagokat, márványt, követ, vasat, bronzot, ahogy már a szobor megkívánja. Az elkészült pozitív a végső megmunkálás során lesz szoborrá, általában úgy három hónap alatt. Felénk sajnos még erős ellenérzéssel vannak a poliészterrel szemben, mert ha azt hallják, műanyag, nyomban nejlonzacskóra gondolnak. Meglehet, hogy Szerbiából éppen emiatt nem kaptam még egyetlen galériába se meghívást, ugyanakkor Európából, ahol bevett szobrászati anyag a műgyanta, nem egy alkalommal kerestek meg – hallottuk az alkotótól
Igor Šeter megrendelői általában művészetbarátok, de együttműködik építészekkel, belsőépítészekkel épületek belső terei kialakításában. Szobrai állnak Zomborban, Szondon, Szabadkán, Padén, Nagybecskereken, a csonoplyai tónál, Kecskeméten, Baján, Budapesten. A műgyantából készült alkotásokról a megrendelő óhajára a műöntödében bronzöntvényt készítenek.
– Számomra a mozgásban lévő alak megmintázása a legnagyobb kihívás, a szobor révén meg kell mutatkoznia az emberi temperamentumnak, az arcnak üzenetet kell közvetítenie, így például Laza Kostić esetében a költő szellemiségét igyekeztem megragadni. Örülök, amikor látom, hogy a járókelők leülnek a szobor mellé a padra, mert megszólítja őket a költő – nyilatkozta Igor Šeter.
Laza Kostić - részlet
Laza Kostić - bronz
Szemlélődő
Csavargó
Szélben
Lány
Gyerekek
Szaxofonos a szabadkai Boss étterem udvarában
