A Vajdasági Munkanélküliek Független Egyesülete a Vajdasági Közszolgálatok Független Szakszervezetén belül fejti ki tevékenységét. Zomborban ugyan még nincs tagozata, de nagy az érdeklődés iránta, így várhatóan a nyugat-bácskai munkanélküliek is hamarosan csatlakoznak a szervezethez. Lapunknak Ranko Hrnjaz, a VMFE elnöke nyilatkozott.
Hogyan kapcsolódik az önök egyesületén keresztül a munkanélküliség a közszolgálatisághoz?
– Ebben az országban bárki máról holnapra munkanélkülivé válhat, így a munkanélküliek ügyét szolgálva a foglalkoztatottak érdekeit is képviseljük. A felelős minisztériumból szivárgott ki, hogy a következő választásokat követően a közszférában dolgozók közül akár ötvenezren is utcára kerülhetnek. Másfelől tudatában vagyunk annak, hogy új értékek teremtése, új munkahelyek létesítése nélkül az államkasszába se jut több pénz, anélkül pedig a közszférában se történhet előrelépés. Ez a két fő ok, hogy a közszolgálatban dolgozók szakszervezete fölvállalta Szerbia leginkább jogfosztott, legjobban kiszolgáltatott populációjának érdekvédelmét.
Mit tart a Vajdasági Munkanélküliek Független Egyesülete legfőbb feladatának?
– Egyesületünk népszerűsége minden elvárásunkat meghaladta, és ebben nem kis szerepe lehet az általunk megnyitott témáknak és célkitűzéseinknek. Mindenekelőtt követeljük az államtól, hogy amennyiben képtelen biztosítani Szerbia minden polgárának a munkához való alkotmányos jogot, akkor valami módon gondoskodnia kell a jogfosztottakról. Követeljük, hogy a munkanélküliek kapjanak az országos átlagkereset 70 százalékának megfelelő havi juttatást, a négy és többtagú munkanélküli családok pedig az átlagos fogyasztói kosár értéke 70 százalékának megfelelő összeget. Emellett föllépünk a munkavállalás körül jelen lévő korrupció ellen, a nemi egyenjogúság érvényesítése mellett a foglalkoztatásban. Elfogadhatatlan számunkra, hogy az államvezetés az olcsó munkaerőt tartja az ország egyedüli konkurens értékének, mi nem akarunk olcsó munkaerő lenni, nem akarjuk, hogy rabszolgaként dolgoztassanak bennünket. Látjuk, hová vezetett ez az „egyedüli konkurens érték”. Mi a gazdasági feltételek és a minőségi munkavégzés révén szeretnénk konkurens értéket teremteni.
Az önök egyesülete a közelmúltban felvetette a kérdést, hogy vajon mindannyian egyenlők vagyunk-e…
– Szerbia mintegy tíz városában gyűjtöttünk aláírásokat egy erre a témára reagáló petícióhoz, amellyel az állam korábbi mulasztásaira mutatunk rá. Tudjuk például, hogy az állam 2004-től négymilliárd eurót költött foglalkoztatási lehetőségek teremtésére. Ha ebből minden munkanélkülinek 4000 eurót adott volna az ország, az egymillió új munkahelyet jelentett volna. Ehhez viszonyítva jelenleg a közszférában mintegy 700 000–750 000 közalkalmazott van, ezek zöme már 2004 előtt is munkaviszonyban volt. Tárgyalásaink során az előző pénzügyminiszter asszonytól hallottuk, hogy csupán a közbeszerzéseket övező korrupció egymilliárd euróval csapolta meg az államháztartást. Arról nem is beszélve, hogy mintegy 320 000–350 000 nyugdíjas az ellátmányából gazdagodik, 70 000 dinár feletti, két tanári keresetet kitevő nyugdíjat kap, míg a többiek képtelenek kijönni a járandóságukból. Nem lehet kérdéses, hogy van-e pénz az általunk követelt munkanélküli juttatásokra. Pénz van, csak egy része máris rossz helyre került.
Legutóbb a népszámlálás kapcsán adtak hangot elégedetlenségüknek.
– A Vajdaságból indított kezdeményezésünkhöz Közép-Szerbia is csatlakozott, legelőbb Niš, Kragujevac, Leskovac. Követeltük, hogy a népszámlálásban kizárólag munkanélküliek vegyenek részt, viszont már az instruktorok kiválasztásakor megmutatkozott, hogy az igazi mérce a párthovatartozás, ami az összeíró biztosok kiválasztására is kivetült. Az oktatók közé olyan osztályvezetők, tisztségviselők kerültek, akiknek már volt gyakorlatuk valamiféle összeírásban. Ugyanakkor nem hogy közéjük, hanem még az összeírók közé se kerültek be politológus vagy szociológus végzettségű friss diplomások, akik egyetemi képzésük során gyakorlatban foglalkoztak összeírások készítésével. Az utóbbi napokban tömegesen kaptunk bejelentéseket arról, hogy a pártokból özönével küldték az összeírójelöltek sorszámát a népszámláló bizottságokhoz, ahol ezeket a sorszámokat pontozták magasra, vagyis kijátszották a névtelenséget biztosítani hivatott rendszert. A munkanélküliek egyesülete most azt követeli, hogy kerüljön nyilvánosságra, ki áll valójában egy-egy sorszám mögött, és derüljön ki, milyen kvalitásokat is pontoztak a bizottságok.
Végül: a Vajdasági Munkanélküliek Független Egyesülete Zomborban is szeretné gyarapítani tagságát?
– Mi sem természetesebb, és ez úton is szeretném felkérni az érdekelteket, hogy mielőbb jelentkezzenek a Vajdasági Közszolgálatok Független Szakszervezetében (Zombor, Szentháromság tér I/16), hogy ebben a városban is megalakulhasson a tagozatunk és működésével segítsük a munkanélkülieket.
