A második világháború idején félmillióról ötezerre csökkent a vajdasági németség száma. A legutóbbi népszámláláson a tartományban 3901-en vallották magukat német származásúnak. Beck Antal, a zombori Gerhard német humanitárius egyesület elnöke, egyben a Német Nemzeti Tanács alelnöke szerint a küszöbön álló összeírás során a magukat németnek vallók száma 5–7 ezer között alakul majd.
Mire alapozza ezt a becslését?
– Arra, hogy manapság már nem veszélyes németnek lenni a Vajdaságban. A múlt század derekán történt atrocitások emléke még elevenen él abban az egy százalékban, amely megmaradt a hajdani németségből, viszont egyre bátrabban vállalják identitásukat. 1999-ben 10–15-en jártunk össze Zomborban, és szövögettük terveinket egy leendő német egyesület megalakítása köré. Mára 700 tagja van a Gerhardnak. A városban és a környező falvakban rajtuk kívül összesen még legfeljebb háromszáz német származású polgár élhet, akik reményeim szerint a következő népszámláláson vállalják majd identitásukat, mert látják, semmilyen hátrányuk nem származik belőle.
Nem a legjobb órát választották az egyesület megalapítására, 1999-ben minden tekintetben feszült és érzékeny volt a helyzet az országban.
– Elejében szóba se jöhetett, hogy német egyesületet alapítsunk. Az erre vonatkozó, államilag szavatolt lehetőség megvalósítását 2002-ben kezdtük nyomatékosan követelni, de még ekkor is akadályokat gördített a megvalósítás elé a zombori belügy: az elnevezés nem lehetett Szent Gerhard, hanem csupán Gerhard, a bélyegzőn nem szerepelhetett német szöveg, hanem csak szerb és magyar, és az elnevezéshez csatolnunk kellett a humanitárius jelzőt is. Az előző két kifogás szánalmasan nevetséges volt, viszont a harmadik az egyesület javára vált, különben nem fogadhatna el emberbaráti támogatást, ráadásul mentesül az adó és vám alól.
A székházukhoz is adományból jutottak. A montázsépület irigylésre méltó állapotban van és kiszolgálja az igényeket.
– Irodák, tárgyalók, kisebb-nagyobb tantermek, 120 férőhelyes közösségi helyiség, könyvtár, számítógépes oktató terem, raktár, konyha, mini múzeum, állandó és időszaki kiállítások tartoznak a Megbékélés Házaként ismert egyesületi otthonunkhoz. Az udvarban került elhelyezésre Zombor nagyjainak és a temetetlen holtaknak az emlékfala, vagyis egy tető alatt történik az oktatástól a kegyeletadásig minden.
Milyen tartalmakat kínál a Megbékélés Háza?
– Edukációs, kulturális, hitszolgálati és humanitárius, illetve szabadidős programjaink vannak. Az óvodások számára a Vera Gucunja iskoláskor előtti intézményben működik a német nyelvű óvoda. Az I–IV. osztályosokkal heti egy alkalommal, szombatonként egész délelőtt foglalkozunk, az V–VIII. osztályosokkal és a középiskolásokkal hetente kétszer, 2–2 órában anyanyelvük megtartása és kultúrájuk megismerése céljából. A felnőttek is nyelvtanfolyamokon, illetve számítógépes kurzuson vesznek részt. Aki eredményesen végzi az utóbbit, kap tőlünk egy használt komputert, aminek gyakorlati funkciója van. Sokan azt hiszik egyesületünkről, hogy sok pénzzel rendelkezünk, ami nem igaz. A használt számítógépeket is adományokból kaptuk. Ha a 700 tagunknak valamilyen tájékoztatót akarnánk küldeni, nem lenne miből kifizetni a sokszorosítást, borítékot, postaköltséget, viszont interneten szempillantás alatt mindenki számítógépére eljut az értesítés. Az edukáció körébe tartozik, hogy évente kétszer németországi profi táncoktatók adnak képzést az itteni óvónőknek és tanítónőknek, akik majd a gyerekeinkkel foglalkoznak.
A művelődés terén legfontosabb cél a hagyományőrzés?
– Is. Emellett élő alkotókkal, írókkal, muzsikusokkal, festőkkel, mindenekelőtt Duna menti svábokkal rendezünk találkozókat, havonta kortárs német filmalkotásokat vetítünk, minden évben megszervezzük a Német Kultúra Napját, és havonta egyszer közös, német nyelvű szentmisén veszünk részt. Tagságunk látogatja a könyvtárunkat, a fiatalok meg asztaliteniszezni is ide járnak. A rászorulók pedig évente egy-két alkalommal humanitárius segélyben részesülnek.
