Szerbia, Horvátország, Magyarország területének egy-egy részét kapcsolja egybe a Mohácsi-, illetve más néven Margitta-sziget. A mintegy 100 000 lakosú területen történelmi városok helyezkednek el, a Duna mente egységes tájegység, amelyet egymáshoz közeli kultúrák teljesítenek ki. Erre alapozta a három országot összefogó EKOTUR-sziget projektum a térség gazdasági és idegenforgalmi fellendítését, valamint környezetvédelmi előbbre lépését. Kontra Péter építész doktoranduszt, a projektum egyik kidolgozóját a közös gondolkodás lehetőségeiről kérdeztük.
Több mint egy esztendeje dolgoznak a térséget összefogó projektum gyakorlati részének előkészítésén, és konkrét eredményekről is beszámolhatnak. Viszont nem lehet egyszerű három ország közigazgatása közé ékelődve egységben gondolkodni.
– A településfejlesztés különböző szintű, az országostól a helyiig ívelő szabályozás alá esik, ezért nagyon fontos azok egybehangoltsága, ha egy, a határokon átnyúló régiót kívánunk gazdaságilag, turisztikailag, környezetvédelmi tekintetben magasabb szintre emelni. Az országos területrendezési tervek törvényerejű dokumentumok Szerbiában, Magyarországon, Horvátországban egyaránt. Ezek tartalmaznak bizonyos perspektívákat, egyes gerincelemeket, a nemzetközi tervekkel összhangban lefektetik az országos érdekeltségeket. Ezek részletezettsége nem olyan, hogy helyben azonnal lokális tervet lehetne másolni belőlük, és voltaképpen 2–10 százalékban el is lehet térni tőlük, természetesen megtartva a gerincelemeket. A regionális terveket a helyi adottságok alapján és az országos tervhez igazodva készítik el, de csak a közigazgatási határvonalig, úgy, hogy még azt se veszik figyelembe, hogy a megye, község, város határán túl mi van. Pedig kellene, mert ezek a tervek olyan részletezéssel készülnek, hogy nem mindegy, hogy mi van a „kerítésen” túl. Mára Magyarországon létrejött egy szándék és megfogalmazás, hogy szükség van a megyeinél részletesebb, a helyinél magasabb szintű, esetleg több régiót is átfogó térségfejlesztési, illetve urbanisztikai tervre, és ez éppen az, amin mi az EKOTUR-projektum keretében dolgozunk.
Mi a helyzet a tervezés terén a határ túloldalán?
– Szerbiában is megtörtént a hasonló felismerés, négy évvel ezelőtt kezdődött az úgynevezett különleges régiók fejlesztési terveinek kidolgozása, és az egyik ilyen különleges régiót értelemszerűen éppen a Duna mentén jelölték ki. Most úgy tűnik, mintha a dolog megrekedt volna Újvidéken a környezetvédelmi hatóságnál, de szerintem nem erről van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy a Dunának nem lehet csak felét tervezni, a ráépülő létesítményeket, beruházásokat, elvárásokat és lehetőségeket rendezni, hiszen meglehetősen bonyolult és gazdag természeti egységről van szó. Ha csak a környezetet nézzük, megértjük, hogy az államhatár puszta adminisztratív elkülönítés jelzése. Nyilvánvaló, hogy a területfejlesztés csak napi szintű kapcsolat mentén alakulhat ki, amelyben a szerb és a horvát hatóságoknak kell együttműködniük. Észak-dél irányban pedig Magyarország hatóságainak is be kell kapcsolódnia az ilyen, akár különleges státust élvező, összehangolt területrendezési tervek elkészítésébe.
Nem lomha egy ilyen összehangolt munkához az adminisztráció?
– Nyilvánvaló, hogy mindezt helyi szintről kell kezelni és kezdeményezni, önkormányzatok, politikusok kapcsolatai révén, azokon a szinteken, amelyeken erre befolyás van. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen, a részletekig lefelé ható tervezés elkezdődhessen, állami szintű, vezetői kapcsolatfelvétel szükséges. Ezt én úton-útfélen hangoztatom szakmai körökben és megyei szinten Magyarországon, szorgalmazom Szerbiában is, hiszen az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy másképpen nem lehet, viszont feltétlenül szükséges a Duna menti stratégia szempontjából is, hiszen ez a terület így együtt egy szív, ami igaz, közigazgatásilag föl van darabolva, de a három harmad csak együtt dobog.
Az Ön által kidolgozott EKOTUR-projekt számol a zombori repülőtérrel, amit az utasforgalom szolgálatába lehetne állítani. Viszont ennek a reptérnek a civil használata nem került bele Vajdaság 2020-ig szóló területrendezési tervébe.
– Nem tartom feltétlenül prioritásnak, jelenleg az eszéki repülőtér a legalkalmasabb és legmegfelelőbb az utasforgalom ellátására. Pécsett is van, Zomborban is van reptér, ezek a későbbiekben funkcióba állhatnak, de a térség szükségleteit a jelen pillanatban az eszéki teljes egészében ellátja. A vajdasági oldalon vannak fontosabb prioritások, mint például a Bezdánon át haladó főút, ami ugyan szerepel a már lassan réginek számító zombori területfejlesztési tervben, de lehet, hogy csak húsz év múlva épül meg. Arra viszont jobban oda kellene figyelni, és hathatósabban lépni a megépítés érdekében. Egyáltalán nem mindegy, hogy a kelet–nyugat irányú forgalmat biztosító közutat Bezdánon keresztül, tehát közelebb a határhoz építik meg, vagy eltolják délebbre.
