2024. május 2., csütörtök

Árvizek nyomában Magyarkanizsán

Puskás Károly fotókiállítása szeptember 15-én nyílik meg

Magyarkanizsa történéseit, eseményeit és hétköznapjait is dokumentálja fotókkal Puskás Károly, akinek most már több évtizedre visszanyúló gyűjteménye van. Nincs olyan esemény vagy éppen személy, aki megfordult volna a községben, és arról ne lenne fotója. Értékmentő és kordokumentáló képeiből már több kiállítás is nyílt, de ötleteinek tárháza kimeríthetetlen. Most az árvizekről állított össze képsorozatot, amelyek Magyarkanizsát érintették. Ennek kapcsán beszélgettünk.

Hogyan állította össze a legújabb kiállításának anyagát?

– A soron következő kiállítás, mondhatom úgy is, folytatása az előzőnek, mely a kubikosok és vályogvetők tevékenységét dokumentálta. Abban azt mutattam be, hogy hogyan és kik készítették el ezeket az objektumokat, most pedig ezeknek az objektumoknak a jelentőségét szeretném bemutatni egy árvizekről szóló kiállítás alkalmával.

Hogyan kapcsolható össze a kettő?

– Az árvizek vonatkozásában a védőtöltések a legnagyobb jelentőségű objektumok, melyek megvédik egy esetleges árvíz alkalmával a falvakat, termőföldeket a károktól, valamint a lecsapolási csatornák építése, ami a belvizektől óv. Arról az időről beszélünk, amikor még ezen a vidéken nagy mennyiségű csapadék és hó esett, és a tavaszi áradások alkalmával nagy volt az esély a belvizekre, valamint az áradásokra.

Az időjárás azonban azóta igencsak megváltozott…

– Nem is kicsit. A képsor, amit összeállítottam, ezt is dokumentálja. Három csoportra osztható a kiállítás anyaga. Egyik csoportban a légi felvételek láthatóak a Tiszáról, ahol a folyama látszik, és az a nyugalom, amit áraszt a „világ legjámborabb folyója”. A másik képcsoport a régi belvizekről és árvizekről ad korhű lenyomatot. Az 1932-től 2000-ig terjedő időszakot öleli fel. Érdekes jelenséget is lehet látni. Az 1932-es árvizes képek a városháza mögötti részről készültek, de vannak felvételek a belvizekről 1940–1942 tájékáról is. Akkor is nagyon sok épület tönkrement, mert nem voltak lecsapolócsatornák. A harmadik csoport a 2006-os árvízről készített képeimet tartalmazza. A Tisza áradásának kezdetétől a visszahúzódásáig látható minden mozzanat.

Hetven évet ölel fel a képkiállítás. Melyik év tekinthető legjelentősebbnek?

– A hetvenes években is hatalmas árvíz volt, valamint a 2006-os szintén nagy volt. A kajakház falára fel van rajzolva az árvizek magassága, ami geodéziailag teljesen pontos. Abból látszik, hogy a 2006-os volt a legnagyobb. Ezek a képek ahhoz a vízügyi megszokáshoz kötődnek, ahol az volt a cél, hogy a nagy vizeket minél előbb lecsapolják. Az elmúlt időszak változásai, az aszály azonban egy másik kihívás elé állítja a szakembereket. Szerintem a vizeket vissza kell tartani, a meglévő levezetőcsatornákba zsiliprendszereket kell építeni, és oda levezetni a vizeket, amit később fel lehet használni. Ugyanez vonatkozik a Tiszára is: nem lecsapolni mindent, és nem kihasználni az altalajban lévő réteget, mert az semmi jóra nem vezet.

Honnan sikerült a nagyon régi fotókat beszerezni?

– A kiállítás java részét az én képeim teszik ki, de a nagyon régi képeket felhívás alapján is rendelkezésemre bocsátották az emberek az otthoni archívumaikból.

Mikor, hol láthatóak a képek?

– A kiállítás a Cnesa előcsarnokában kap helyet, és szeptember 15-étől látható majd nagyjából 100 kép. A megnyitó aznap 18 órakor lesz, ahová szeretettel várok minden érdeklődőt.