2022. augusztus 18., csütörtök

Feszültséget okozó drágulás

Az Energetikai Ügynökség Tanácsa a napokban hozzájárulását adta, hogy szeptember elsejétől 6,5 százalékkal növekedjen az áram ára. Az első gondolatom a hír hallatán az volt, hogy szegény diákok, nem elég, hogy az iskola kezdődik, még a szüleik siránkozását is hallgatniuk kell, hogy felmegy az áram. Ami persze nem meglepő, mert minden megy fel. Az üzemanyag például rendszeresen és nagyon. Valaki nagyon hálás lehet az ukrajnai háborúért, merthogy az olaj kitermelésének költségei nem mentek fel ripsz-ropsz, viszont a háború ürügyén aranyárban lehet adni a kőolaj-származékokat. Ha meg már az üzemanyag ára felment, akkor minden követte. A fizetésben nem vagyok biztos, de fogalmam sincs, hogy ki mennyit keres. És ha már minden felment, akkor miért ne menne fel az áram is? Csodálkoztam is, hogy a kormány miért húzza-halasztja ennyire ezt a dolgot, aztán meg igyekszik finoman csomagolni az egészet. Plusz biztosítanak bennünket, hogy nem fogják nagyon megemelni, éppen hogy csak egy minimális 6,5 százalékkal. És valóban, mi ez az üzemanyag árának növekedéséhez képest?! Igaz, ez a 6,5 százalék igazából 8,3 százalék lesz, mert vannak illetékek, meg adók, meg minden. Konkrétan megnéztem, hogy milyen tételek is szerepelnek a villanyszámlán a fogyasztás és a rászámolt 20 százalékos áfa mellett. Szabados fordításban ilyen tételeket találtam a számlán: a felhatalmazott elektromos energia termelő ösztönzése, az energiahatékonyság serkentése, a garantált ellátó költségei, a közszolgálati média illetéke. Hát, azért furcsa, hogy nem csak az elfogyasztott áramért kell fizetnem, hanem azért is, hogy ösztönözzem a termelőt, hogy termeljen. Meg hogy akkor fizessem az ő költségeit, meg áldozzak arra is, hogy hatékonyabbá tegye az elektromos ellátást. Megjegyzem, annyira hatékonyak, hogy még mindig a 80-as években beépített szlovén trifazni števec (háromfázisú villanyóra) méri a fogyasztást nálunk. Szóval az annyi már az emelés előtt sem annyi volt, amennyinek lennie kellett volna, de hát valamiből a villanygazdaságnak is meg kell élnie.

(Illusztráció – Pixabay.com)

Persze, nem mindenki idegeskedik annyira a beharangozott drágítás miatt, mint az egyszerű kisember, aki a fizetéséből él. Különböző nagyvállalatok, főként államiak, közel 150 millió euróval tartoznak a villanyért. Míg a kisnyugdíjas spórol az árammal, és időben befizeti a számlát, hogy nehogy lekapcsolják, addig a nagyvállalatok gátlástalanul fogyasztják az áramot, fizetés nélkül, és valahogy mégsem kapcsolják le őket. Nem hinném, hogy a mostani drágítás hallatán különösebben „beparáztak” volna. De hát tudjuk jól, „amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek”.

Az áram szeptembertől drágulni fog, mi pedig kifizetjük. Míg a Szerbiai Villanygazdaság ilyen monopolhelyzetben lesz, addig nem lesz más választásunk. Zárógondolatnak talán csak annyit, hogy igazából nem a villanyáram árával van a gond, hanem az emberek fizetésével. Egy csöpp feszültséget sem okozna a drágítás, ha az egyszerű dolgozó megkapná például a nyugat-európai minimálbért.