2021. június 20., vasárnap

„Kötődést ad a szülőföldünkhöz”

Szőlőtermesztésről, bortermelésről a zentai Terényi családdal

Terényi Emese és Tamás egy kedves fiatal zentai házaspár, akiknek régi vágya volt, hogy szőlészettel és borászattal foglalkozzanak. Mára mindez megvalósult: a „civil foglalkozásuk” mellett egy kisgazdaságot is működtetnek másodállásban a község oromparti részén. 2014-ben telepítették a legelső tőkéket, első körben háromezret. Kékfrankos, ottonel muskotály és chardonnay fajtákat. Két évre rá olaszrizlinggel bővült a kínálat. Eleinte csak szőlőt árusítottak, három éve viszont már bort is termelnek.
A kezdetektől egyértelmű volt számukra, hogy szeretnének mezőgazdasággal foglalkozni, és ezen belül a szőlészet volt számukra a legszimpatikusabb. Körülbelül egyhektárnyi területen gazdálkodnak, nagyjából négyezer tőke jelenti pillanatnyilag az állományt.

Amit csak lehet, kézzel végeznek, így a metszést is
Amit csak lehet, kézzel végeznek, így a metszést is

Hogyan tanultátok ki a szakmát?
– Mivel nem volt hagyománya a családban, így útközben gyűjtöttük a tapasztalatot – kezdte Emese történetük ecsetelését, majd így folytatta: – Persze még jóval a telepítést megelőzően megkezdtük az informálódást az ágazatról. Szakirodalomból, interneten keresztül tájékozódtunk, és már a kezdetektől nagy segítségünkre volt Kőrösi István tanár úr, a Szent István Egyetem Zentai Konzultációs Központjának munkatársa, aki a szakma minden szegmensében rendkívül hasznos tanácsokkal látott el bennünket. Nélküle sokkal nehezebben indultunk volna el a gyakorlatban. Ezt követően pedig mindenképpen a saját tapasztalat a legnagyobb tanító. Most sem merném kijelenteni, hogy már mindent tudunk, azonban évről évre egyre többet tanulunk. Közben volt alkalmam a budafoki Soós István Borászati és Élelmiszeripari Szakgimnázium és Szakközépiskola határon túli borászok számára megszervezett gyakorlati és elméleti képzésén részt venni, ami szintén óriási löketet adott arra, hogy továbblendítsen.
Milyen borok szerepelnek a kínálatotokban?
– Jelen pillanatban muskotály, ami az illatosabb szőlőfajták közé tartozik, és ilyen a belőle készült bor is, és olaszrizling, ami a fehérboraink közül a legszárazabb. Chardonnay és kékfrankos szokott még lenni, de ezekből momentán kifogytunk. Keverni nem szoktuk a fajtákat.
A bortermelésnél is akadt szakmai segítség kezdetben?
– Kőrösi tanár úr ebben is rengeteget segített, de persze ebben is a saját tapasztalat a legnagyobb tanítómester.
Mennyire gépesített a gazdaságotok?
– Eleve úgy álltunk hozzá, hogy nem szerettünk volna túlzottan gépesíteni, és ugyanígy igyekszünk a vegyszerhasználatot is minimalizálni. Szóval nálunk a fő szerszám még mindig a kapa. (Nevet) A sorközművelés persze géppel folyik, a sorokat viszont kapával gyomtalanítjuk. A metszést, a szüretet szintén kézzel végezzük. Igaz, hogy ez rengeteg munkát igényel, viszont sokkal jobb minőségű is. Ami a vegyszereket illeti, sajnos időnként megjelennek olyan betegségek a szőlőben, melyek ellen kénytelen az ember kemikáliákkal védekezni. De ezen túl igyekszünk kizárólag az ökológiai gazdálkodás által is engedélyezett szerekre szorítkozni. Szellős lombfalat alakítottunk ki, amely talán a legfontosabb a gombás megbetegedések kiküszöbölésére.

A főállás mellett ez számotokra teher vagy kikapcsolódás?
– Lelkileg egyértelműen kikapcsolódás, már csak a természet közelsége okán is. Fizikailag is jólesik néha, máskor kicsit kevésbé. Jó kondíciót biztosít, és persze szoláriumba sem kell járnunk. (Nevet) Ha majd a gyerekeink kicsit nagyobbak lesznek, őket is rendszeresen ki fogjuk vinni, hiszen az számukra egy természetes játszótér is.
Vannak olyan munkaszakaszok, amikor alkalmaznotok kell napszámosokat?
– Egyedül kapáláskor. Szüret idején soha, mivel azt mindenki imádja a családban, együtt végezzük ezt a vidám munkát. Ugyanígy családi körben végezzük a metszést és a feldolgozást is.
Mit tapasztaltok, mennyire érdeklődnek az emberek a minőségi házi bor iránt?
– A tavalyi hozamból például a vörösbor már el is fogyott. Egyre több vásárló jár vissza hozzánk, s úgy gondolom, a kereslet évről évre egyre nagyobb lesz. A mi kis gazdaságunk is bővül, minőségben is fejlődünk, és ugyanígy az emberek is egyre inkább igénylik a vegyszermentes, igazi szőlőből termelt bort. Nálunk egyébként is a minőségen van a hangsúly a mennyiséggel szemben, zöldszüretet is végzünk. Tavaly szűk kétezer liter lett az eredmény, de amennyiben az összes szőlőt mi fogjuk feldolgozni, akkor sem fogjuk túllépni a háromezer-ötszáz litert.

Szinte minden munkát családi körben végeznek el
Szinte minden munkát családi körben végeznek el

Összegezve: számotokra mik a legfőbb szépségei ennek a szakmának?
– Amikor eldöntöttük, hogy ezzel akarunk foglalkozni, abban az is benne foglaltatott, hogy itthon szeretnénk boldogulni, és a szőlővel ide is láncoltuk magunkat a mi kis Zentánkhoz, amit azóta sem bántunk meg. Nagyon erős kötődést ad a szülőföldünkhöz, hogy olyan növénnyel foglalkozunk, ami hosszú távú művelést igényel, több évtizedre szól. Fontos számunkra a természet közelsége is, mivel az embert megnyugtatja, és megtanítja arra, hogy nem mindent ő irányít. Elfogadtatja vele a maga körforgását, mindennek a maga idejét, ami a mai felgyorsult világban rendkívül fontos. Amikor pedig jó a termés, jön a szüret, a feldolgozás, e munkánál jobb családegyesítő program szerintem nem létezik.