2024. április 19., péntek

A színház nem egyenlő az élettel

Elor Emina volt a szabadkai VM4K portrébeszélgetés-sorozatának első vendége

Újraindultak a szabadkai Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ csütörtök esti rendezvényei. A Csütörtök esték másképp elnevezésű program első vendége Elor Emina színművésznő volt. A beszélgetést Szalai Andrea, a VM4K szakmai referense vezette. A Pataki Gyűrű- és Sterija-díjas színésznőt a többi között az új évadról, a legújabb bemutatóról, szerepeiről, művészi hitvallásáról, a karanténról, a gyermekkoráról, magánéletéről, a szülőföldhöz való ragaszkodásáról, a világot jelentő deszkákhoz vezető útról, valamint a további terveiről kérdezték.

Elor Emina az Újvidéki Színház legújabb előadásairól is beszélt. Jelenleg Aleksandar Tišma Upotreba čoveka (Az ember ára) című regényének színpadi adaptációjában és a Parasztoperában is játszik. Előbbivel kapcsolatban elmondta, hogy nagyon inspiratív előadás, és jó benne játszani, még akkor is, ha szerbül kell ezt tennie. A Parasztoperát a hét elején, a magyar dráma napján mutatták be az Újvidéki Színházban. A színésznő szerint egy kicsit félelmetes volt fellépni a kényszerszünet után, hiszen kollégáival együtt teljesen elszoktak a színházi közegtől, a próbafolyamatoktól, az esti fellépésektől. Nagy lámpalázzal állt fel a deszkákra az évad első bemutatója előtt.

– Nem éreztem magam rosszul a karantén ideje alatt, mert nagyon sokat pihentem, főztem, varrtam, kézimunkáztam. Teljesen kihasználtam ezt az időszakot. Szerencsére közalkalmazott vagyok, tehát anyagilag nem függtem a karanténhelyzettől vagy a bezártságtól. Most természetesen jó visszajönni, és azt csinálni, amit szeretek, vagy megpróbálni úgy élni az életet, ahogy karantén előtt. Nem sokat játszottam még az évad újraindulása óta. Egy kicsit féltem, mert nagy volt a kihagyás. Ez a szakma nagyban függ attól, hogy mennyire vagy a topon, mennyire vagy jó kondícióban – nyilatkozta Elor Emina.

A szerepekkel kapcsolatban megjegyezte, imádja ezt a sokszínűséget, hiszen egy-egy szerepben teljesen felismerhetetlenné válik. Szereti a színészi szabadságot, és szerinte ezt a szakmát feladatként kell felfogni.

– Az embernek a színpadon kívüli is jó, ha fel meri vállalni önmagát. Egyik tanárom azt mondta, hogy a színház nem egyenlő az élettel, hanem egy kicsit több vagy kevesebb annál – mondta Elor Emina a beszélgetés során. Emellett arról is szó volt, hogy kiskora óta magyarul és szerbül is beszél, és ez előnyt jelentett számára a későbbiekben is. A Sterija-díjat a Koštana című előadásban nyújtott alakításáért kapta, amelyben szerbül kellett játszania.

A színésznőtől azt is megtudtuk, hogy szereti a szülőföldjét, és nagyon kötődik hozzá. Néhány munkatársával éppen egy olyan előadáson dolgoznak, amely az itthonmaradás és az elvándorlás témájával foglalkozik. A Maradok maradni – Ostajem ostati egy háromnyelvű produkció lesz.

Elor Emina ezenkívül filmszerepeiről és a fiatalok színházra való neveléséről is beszélt.