Alázattal a művészet iránt

Megjelent a Nemes Fekete Edit kerámiaművészete című monográfia

Szalma Brigitta

2019. december 31., 06:32 >> 2019. december 31., 07:32

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Nemrég jelent meg dr. Ninkov K. Olga művészettörténész Nemes Fekete Edit kerámiaművészete című monográfiája a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában. A kiadvány egyedülállónak számít a Forum Kismonográfia könyvsorozatában, hiszen első alkalommal mutat be iparművészt és női művészt. A könyv segítségével nemcsak egy rendkívüli művészi opust ismerhetünk meg, hanem a jugoszláviai kerámiaművészet alakulástörténetét, a vajdasági kerámia aranykorát, valamint többet megtudhatunk a kishegyesi Kerámiai Művésztelepről és az újvidéki Iparművészeti Iskoláról is. Az első könyvbemutatóra december 11-én került sor Makón, a József Attila Könyvtárban.

* Miért Nemes Fekete Editre esett a választása?

– Nem egyedül döntöttem el, hogy Nemes Fekete Editről fogok írni, hanem Virág Gáborral, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatójával. Az utóbbi időben a múlt művészeiről jelentek meg kötetek, és úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy egy kortárs művészt is bemutassunk. Nemes Fekete Edit az idén ünnepelte 75. születésnapját. Egy óriási és sokszínű életmű, élettörténet szerepel ebben a könyvben. A művészetével 1994 óta foglalkozom kisebb-nagyobb megszakításokkal. Edit 1994-ben hívott meg engem, hogy Kishegyesen elkészítsek egy kiállítást, amely az ottani Kerámia Művésztelepen készült munkáit mutatta be. Örömmel vállaltam el. Láttam az egyik fontos kiállítását, amely 1992-ben volt a szabadkai Képzőművészeti Találkozóban. Akkor ismertem meg Nemes Fekete Edit erejét és művészeti fontosságát. Büszke voltam, hogy ennek a városnak van egy ilyen képzőművésze. A kiállításon egy nagy installációt láthattunk sok kerámiadarabból. A ciklus megnevezése Menni vagy maradni... volt. A téma nagyon aktuális volt abban az időben. Az alkotóművészetének több szegmensét volt már alkalmam megismerni, de most foglalkoztam behatóbban ezzel az életművel.

* Milyen fejezetekből áll a könyv?

– Az elején egy tanulmányt olvashatunk, amely a művésznő kishegyesi gyermekéveit foglalja magában. A következő fejezet az újvidéki Iparművészeti Iskolában töltött időszakról és a kishegyesi Kerámia Művésztelepről szól. Edit nagyon fiatalon lett ennek a művésztelepnek a vezetője. Fontosnak tartottam azt is, hogy külön fejezetben beszéljünk azokról a mesterekről és a kerámiatechnikáról, amely a vajdasági kerámiaművészetet jellemezte a '60-as és a '70-es években. A fafűtéses égetésnél a füst is látszik – a mázaknak ilyenkor például tompábbak a színei. Külön fejezetet szenteltem a kiállításoknak. A következő fejezet a törés kategóriáját dolgozza fel. A kerámia is törékeny, de az emberi lélek is. Amikor Edit életében törések történtek, az az alkotásaiban is tükröződött. Az életműben felmerülő szünetek az egészségügyi állapotának tudhatóak be. A 70-es évek elejétől több fordulatot vesz Edit művészete. Az elektromos kemencék megjelenésekor a 70-es évek elején kezdi elhagyni a színes mázakat, és a monokróm agyagkezelés felé nyúl, a 80-as évek elején a korongot is elhagyja, és agyagfoltokat egymásra helyezve készíti el a kerámiáit. Akkor jelenik meg az elmenők motívuma is. Addig a motívumok között szerepelnek a virágok, a madarak, a kislányfigura, a hal, a hagyma… Az Instrospekció fejezet azt a korszakot mutatja be, amikor a művésznő nem foglalkozik az aktuális korstílussal, hanem önmagát fejezi ki autentikus módon. Ez egy nagyon fontos része Edit művészetének, mert ekkor kezdenek megszületni legmélyebb alkotásait. Akkor jelenik meg a rög motívuma. Editet kérték fel arra, hogy készítse el a Csépe-plakettet. Ő rög formában készítette el, és minden évben más Csépe-illusztráció szerepelt rajta. A kilencvenes évek tartalmi változásait – a szakrális és a történelmi témák megjelenését – külön fejezetben mutatjuk be, ami magában foglalja a makói és a ludasi művésztelep, a szabadkai Bucka-Gányó művésztelep és a hódmezővásárhelyi Nemzetközi Kerámia Szimpóziumon való részvételét is. A mitológia és az archaikus népi imádságok megjelenítése is ehhez az időköz köthető. Nemes Fekete Edit ebben az időszakban készítette el például az egyházaskéri templom keresztútját, és Horváth Emmával és az Életjel – Csáth Géza Művészetbaráti Körrel való együttműködése is ekkor erősödik fel. A könyv végén van egy fejezet, amely a kollázsművészetével foglalkozik. Amikor egészségi okokból 2005-től nem tudott az agyaggal dolgozni, a papírkollázshoz nyúlt.

* A könyv előkészületei során milyen volt együttműködni a művésznővel?

– Már régóta együttműködünk Edittel, ezért könnyen együtt tudtunk dolgozni. A szöveg írása közben bármikor fel tudtam neki tenni a kérdéseimet – ez az előnye annak, amikor kortárs képzőművésszel foglalkozunk. Sokszor kellett beszélgetnem Edittel, hiszen egy-egy katalógus vagy újságcikk sosem foglal magába mindent, végülis azért készült ez a könyv, hogy minden eddiginél többet mondjuk el, többet mutassunk, és az élettörténeti, valamint a művészettörténeti kontextus is fontos. Amikor Edit a kishegyesi művésztelep vezetője volt, sok mindent dokumentált. Ez is nagyban segítette a munkámat. Nem mindegyik művész érzi annak a fontosságát, hogy egy szakmabeli foglalkozzon az ő művészetével. Remélem, hogy ezzel a könyvvel hozzá tudtunk járulni Nemes Fekete Edit művészete és a vajdasági kerámia megismeréséhez.


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége