A vers hangja

Benedek Miklós: Miközben halkan. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2019.

Lódi Gabriella

2019. október 28., 13:40

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

„Már napok óta lefelé rohantunk

amikor azt vettem észre

hogy a lejtő egyre enyhébb

egyre nehezebb a tempót tartanunk

és rájöttem

hogy innen már nincs Telecskai-dombok

innen csak a sima semmi terül el

és a Dunáig még fákkal sem fogunk találkozni.“

(Benedek Miklós: Tájékozódási futás)

Azt mondják, a regényolvasáshoz idő, a versolvasáshoz viszont inkább hangulat kell. Benedek Miklós verseinek hangulatába belehelyezkedve költői világának mögöttes tartalmait sem tudjuk megkerülni. Mindezek között ott van Feketics – ahonnan nem indul hajó – a csernozjommal, a fekete meggyel, Podolszkival, az avar sírokkal, és a Monarchiával a háttérben.

A bácsfeketehegyi származású, Sinkó-díjas fiatal költő harmadik kötetét tarthatjuk ezúttal kezünkben. Benedek Miklós tanulmányait az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén végezte. 2014 óta a Magyar Szó munkatársa, újságírói és szerkesztői tevékenységéért 2018-ban Feltörekvő Tehetség-díjban részesült. Előző kötetei a Mintha emberekből állna (2014) és a Nem indul hajó (2012), ez utóbbiért az elsőkötetes tehetségeknek járó Sinkó Ervin-díjjal tüntették ki.

Benedek Miklós verseiben „nagyon odafigyel a fogalmazás pontosságára, a versmondat megformáltságára, ezért akkurátusan központoz, mert tudja, hogy a versnek hangja van, és ezt a hangot nem lehet másképpen, mint éppen a nyelv törvényeire támaszkodva előhívni” – írta róla Bányai János első kötete kapcsán. (Bányai János: A lírai én körülírása. Híd, 2012/08/05), Orcsik Roland pedig kötetajánlójában így fogalmaz költészetéről: „Benedek kidolgozott egy sajátos verses mondattant”.

Benedek Miklós lírájában valóban a „versnyelvtannal“ operál, a ciklusokba rendezett kötet (Házat építettünk, Hittünk, Leromboltuk, Már majdnem elfelejtettük) darabjaiban a tapasztalat, az átélt, a megélt pillanatok, élmények, emlékek mind ott vannak – versbe zárva, egy belső grammatikai rend szerint, és ott vannak versbe zártan az impulzusok, akár a fényképek, kimerevített pillanatok. Tárlatvezetést tart nekünk a költő, termeiben lecsupaszított világ, képek üveg mögött, felcímkézve az emlékek. Csak a vers hangja hallatszik, amely halk és belső történéseket idéz fel, ami a versolvasást hangulattá teszi.

Mindannyiunknak vannak befejezetlen mondatai, el nem mondott gondolatai. Üljünk le a kötetet olvasgatni, figyeljünk a „belső csendre”. Miközben halkan lelkünkbe íródnak Benedek Miklós verssorai.


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége