A 24 órások

Félmillió kelet-európai beteg- és idősgondozó van Németországban

Tóth László

2019. március 31., 12:20 >> 2019. március 31., 16:06

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Félmillióra becsülik azoknak a Kelet-Európából érkezett beteg- és idősgondozóknak a számát, akik az utóbbi pár évben érkeztek Németországba dolgozni. Közülük legtöbben közvetítőirodák vagy magánkapcsolatok  révén kerültek ebbe a fejlett iparú, 83 milliós országba. Mindez egy legutóbb végzett statisztikai felmérésből derült ki.

A kimutatások elkészítésébe pedig bevontak mintegy 20 legális közvetítőirodát is. Az ide érkezők elsősorban egészségügyi nővérek (férfiak is), ápolók, szociális munkások, nyugdíjasokat, időseket gondozni tudó szakemberek, valamint érkezik sok tapasztalt családanya is, főleg Bácskából, akik itt hasznosítják az otthon szerzett gyakorlati tudásukat, tapasztalataikat ebben az otthoninál jobban fizető országban. Ezeket az új gastarbeitereket Németországban csak „24 órásoknak” nevezi a helyi lakosság. Persze, ez nem jelenti a lebecsülésüket, hanem éppen annak a bátorságnak a dicsérete, hogy éjt nappallá téve vállalják a gondoskodást az otthon fekvő, idős és tehetetlen német állampolgárról. A németek itt kimondottan elismeréssel és elégedettséggel beszélnek a 24 órások legtöbbjéről. Ezt én jómagam is hallottam itt Észak-Rajna-Vesztfália tartományban, amely az egyik legfejlettebb a 16  közül. Itt a Rajna mellett mintegy 22 millió lakos él. Az ápolók legtöbbje és a mezőgazdasági idénymunkások is Lengyelországból, Bulgáriából, a volt Jugoszlávia tagköztársaságaiból, emellett Romániából, Csehországból, Szlovákiából és Magyarországról érkeznek ide. A szerbiai munkavállalók egy része kettős állampolgár (főleg a vajdaságiak) és a mi országunkból érkezett munkásokat megbízhatónak, szorgalmasnak és kitartónak ismerték meg a munkaadók.

A német sajtó gyakran cikkezik az ideérkező – legálisan bejutó – kelet-európaiakról. A helyi vélemények szerint velük mindkét fél jól jár, vagyis a német családok örülnek a „24 órásoknak”, hiszen azok szabályos okmányokkal érkeznek és dolgozni (meg pénzt keresni!) akarnak, s ezt szívesen és nagy erőbevetéssel teszik, a német családoknak viszont nem kell otthonokba adni idős, beteg és ápolásra szoruló családtagjaikat. „Itthon elviselhetőbb az öregség és a magány meg a fájdalom is...” – hallom terepjárásom során. Otthon a családi házban alaposabb, körültekintőbb gondozás jut az ápoltnak. Az sem mellékes persze, hogy ily módon az ápolás fele annyiba kerül, mint egy átlagos német nyugdíjas-otthonban. A német polgárok zöme tájékozódott a világhelyzetről és tudja, hogy Kelet-Európában óriási a munkanélküliség, nagy a szegénység, és az onnan érkezőknek az itt megkeresett pénz nagy segítséget jelent.

Én főleg a vajdaságiak példájából látom, hogy egy 24 órás alkalmazott havonta akár 1000 eurót is haza tud küldeni, vinni Németországból otthoni családjának, mert a lakást és a teljes ellátást úgyszólván ingyen kapja. Az említett felmérésből az is kiderül, hogy a 24 órás átlag 1500–2600 eurós nettó fizetést is kaphat. Igaz, hogy a „kiközvetítési” díjat, bizonyos illetékeket ebből kell fizetniük. Nem mondom, hogy az illegális embercsempészet mintájára, de majdnem hasonlóan működik a kiközvetítés is, azzal, hogy a 24 órások esetében leginkább minden szabályos, és nem szül konfliktusokat. A munkaadó általában a pénzt a közvetítő ügynökségnek fizeti ki, az ügynökség pedig átlag 10 százalék levonásával az összeget kiutalja a munkavállalónak.

Örömmel állapítom meg sorstársaim mindennapjait figyelve, hogy legtöbb Vajdaságból érkező (magyar vagy nem magyar) munkás, alkalmazott alapszinten beszéli a német nyelvet. Sok mindent megértenek, kevesebbet beszélnek, és hát az is örömmel tölt el, hogy a német családok zöme elégedett a munkájukkal. Viszont szomorúan veszem tudomásul, hogy egy családanya (például egy becsei takarítónő) otthon hagyja három kiskorú gyermekét és kijön dolgozni ide Németországba. Persze, ha azt mondom, hogy havonta 1000 euró tisztán megmarad neki, akkor azonnal eszembe jut a másik szomorú tény is: a német munkások ezt a betegápolást 24 órán át még az említett összeg kétszereséért sem vállalnák el. De mi, megszorultságunkban, elveszettségünkben és reménytelenségünkben örülünk ennek is, hiszen ez igazán nagy érték a mi hazánkban, segít az otthoni megélhetésükben.

B. Mária egy Zombor környéki kis faluból került ki Frankfurtba. Idős, beteg embereket ápol, mint 24 órás alkalmazott. Nem kettős állampolgár. Egyhuzamban két hónapot (nem többet a „papírok” miatt)

dolgozik, aztán otthon két hetet pihen, törődik a családjával. Otthon munkanélküli lett, bár 12 évet dolgozott egy gyárban, ám azt magánosították és a gyár felszámolásra, a hölgy pedig utcára került. Középiskolai végzettséggel sehol sem kapott munkát, így vándorbotot vett – családi egyetértéssel – a kezébe, amikor kedvező ajánlat érkezett címére. Egy frankfurti közvetítő iroda meghívta betegápolónak. Már két éve ingázik az otthona és Frankfurt között.

– Mivel  három gyermekünk már önállósult, így vállaltam a munkát. Kéthavi váltásokban. A szervezők a szállításunkról is gondoskodnak: oda-vissza alapon. Két hónapos, szünet nélküli munkám van egy nyugdíjas házaspárnál.

 Mint mondja, amolyan gondnok, mindenes és házvezetőnő is.

– Németül alapszinten beszélek. Otthon a három gyermekemnek mindig én főztem, mostam, vasaltam. Hát, ugyanezt teszem most itt Frankfurtban is egy 80 éven felüli házaspárnál. A családban én vagyok az ügyeletes. Reggelit készítek, ebédet főzök, teáról, kávéról, italokról-ételekről gondoskodom. Takarítok, rendet rakok, bevásárolok, apróbb postai és családi ügyeket intézek. Hetente egyszer nagytakarítás. Még a virágoskertre is jut időm. Én is a munkaadóimmal étkezem, hacsak nem érkeznek meg a gyermekeik, unokáik,vagy más vendégek. Olyankor felszolgálok és a konyhában fogyasztom el saját ebédemet, vacsorámat. Szabadnapom a szombat, ekkor sétálok, nézelődöm a városban, olvasok és várom az idő múlását. Az unokák látogatása után több a munka, de mindig családias a hangulat. A fizetésemmel elégedett vagyok. Szépen jut belőle haza is, úgyhogy otthon megkezdhettük az elhanyagolt szülői ház felújítását. Lassan, ahogy a pénzt keresem. A  férjem nyugdíjas, az is elég valamire, de önmagában kevés lenne egy régi ház felújítására – mondja B. Mária.

A kimutatások szerint a 83 millió lakosú Németországban jelenleg a 80. életévüket betöltött polgárok száma eléri az ötmilliót. A demográfusok becslése szerint ez a szám 2050-re akár 10 millióra is emelkedhet.

 


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége