2024. március 19., kedd
A PÁRIZSI MEGMOZDULÁS ÉVFORDULÓJA (10.)

Megtiltani tilos

Életünket, társadalmunkat és történelmünket a forradalmak formálják. És nincs vesztes forradalom. Leverhetik, de anélkül is minden világokat megmozgató, tabukat döntő nagy megmozdulást természetszerűen követ. Ilyen volt az 1968-as francia forradalom is. Folytatásos tárcánkban erről a nagy eseményről szólunk.

Az 1968-as forradalom történései négy szakaszra oszthatók. Az „előkészületi” szakasz 1968. március 22-től május 3-ig tartott. Az „egyetemista” szakasz május 3-tól, a Sorbonne megszállásától május 13-ig, az általános sztrájk kezdetéig. A „szociális” szakasz május 13-tól május 27-ig, a grenelle-i megállapodásig. Végül a „politikai” szakasz május 27-től június 30-ig tartott, a parlamenti választások befejeződéséig. Ebből a három szakaszból ez az utolsó már a mozgalom felszámolását és a hétköznapok visszatérését jelenti. A középső szakasz nyilvánvalóan a legforradalmibb, hisz Franciaország teljes megbénulását jelenti, az igazán forradalmi napokat, a hétköznapok felrúgását, aminek természetszerűen vége kellett hogy szakadjon, mert a szemetet el kell hordani.

A legjellegzetesebb szakasz azonban az egyetemisták megmozdulása. Több okból. Elsősorban azért, mert egy társadalmilag és történelmileg új jelenségről van szó, jelzi az egyetemisták betörését a történelembe és a társadalom formálásába. Másrészt azért, mert ez a rész nemcsak újdonságot jelent, hanem döntő szerepe volt abban is, hogy az elégedetlenség olyan formában törhetett fel, amilyen formában feltört. Mert az elégedetlenséget az fokozta egész a robbanásig, hogy a fiatalok mozgalma mind erőteljesebb, a rendőrség durvasága mind irritálóbb lett. De befolyásolta még a rendőrök magatartását is, mert nem tudták, hogy az a fiú vagy lány, akit éppen megbotoznak, nem a feljebbvalójuk fia vagy lánya-e. Magának az egyetemisták mozgalmának világosan kirajzolódó, de mégis egymásba olvadó két eleme van. Egyrészt a tabuk és tilalmak elleni lázadás, másrészt a jelenben és a jövőben rejlő fenyegetések átérzése. Nézzük először az első vonatkozást.

A TABUK VILÁGA            

Az elégedetlenség halmozásának hajtóerejét a fiatalok életét körülvevő tilalmak és tabuk rendszere, továbbá e tilalmak és tabuk elleni lázadás adta. Képzeljük csak el, hogy a fiatalok lakó- és tartózkodási helyére, tehát arra a helyre, ahol a tantermen kívüli életüket élték, ahol az otthonuk volt, tucatnyi tilalom vonatkozott, hogy ez a sok tilalom gúzsba kösse életüket.

Vessünk csak egy pillantást a megmozdulást elindító nanterre-i egyetemisták  internátusának „rendszabályára”. A 10. szakasz: „Tilos melegítőt használni.”   A 11. szakasz: „Tilos növényt termeszteni.” A 12. szakasz: „A szobában tilos ételt készíteni” és „a szobában tilos ruhát mosni, szárítani, vasalni”. A 15. szakasz: „Az épületben tilos politikai vagy vallási propagandát folytatni.” Hát ne nyíljon ki az ember zsebében a kisbicska?

A leglényegesebb azonban az, hogy a nanterre-i diákokat legjobban irritáló tilalom az volt, hogy a fiúk nem léphettek be a lányok internátusába, és a lányok nem léphettek a fiúk internátusába. Képzeljük el, hogy több mint 30 ezer 20 év körüli fiú és lány él úgy, hogy a nap jelentős részében együtt vannak. Itt már nemcsak a hormonok munkálkodnak, hanem az a felháborodás is kifejezésre juthat, hogy valaki megtiltja nekik, hogy a tantermen kívül is találkozzanak. A már önmagában is elégedetlenséget szülő dolog hatását fokozza, hogy a fiatalok úgy érzik, a tanárok öregek, és őket gyereknek tekintik. Amikor ők már rég felnőttnek érzik magukat.

TILTAKOZNI MUSZÁJ

Ilyen egyszerű magyarázata van annak, hogy a mozgalom sok nagyon jellemző jelszava között is a legjellemzőbb a címünkben kiemelt lett: megtiltani tilos. A fiataloknak nincs más dolguk, mint hogy az emberiség legértékesebb eszméivel foglalkozzanak. És ezen eszmék között előkelő helyet kap az emberi jogok alapelve: minden ember szabadnak és egyenlőnek születik. És az, hogy fellázadtak minden ellen, ami ellentétben áll ezzel az elvvel, tette mozgalmukat olyan folyamatok elindítójává, amelyek lényegesen megváltoztatták az emberiség hozzáállását sok mindenhez.

Ennek a forradalomnak voltak messzemenő céljai is, mint például az, hogy találni akartak egy olyan társadalmat, amely szakít mind az embert gúzsba kötő szovjet, mind pedig az embert csak termelő és fogyasztó egyednek tekintő amerikai rendszerrel. De ebben még lehetett valami fiatalos nagyot akarás, ami nem vihet sehova. Amikor azonban ez a fiatalos mást akarás a tabuk és tilalmak rendszere ellen fordul, akkor már lehet benne több olyan elem, aminek a hatása tovább élt megannyi mozgalomban és törekvésben.

Elsősorban is tilos a nőt másodrendűnek tekinteni. Mert képzeljük el, hogy az emberi jogok fenti alapelvét először kimondó Franciaország csak a II. világháború után ismerte el a nők szavazati jogát. Hogyan képzelhetnénk el, hogy sok ezer együtt élő, az eszmék világában élő lány hajlandó lenne másodrendűnek tekinteni magát? És ki tilthatja meg ezeknek a lányoknak és az őket támogató fiúknak, hogy a nőket minden tekintetben egyenrangúnak tekintsék? Főképp: ki tilthatja meg nekik, hogy szeressék egymást, sőt úgy szeressék, ahogyan akarják? Hogy a lányok is kimondják: a testem az enyém, azt csinálok vele, amit akarok, és senki sem tilthatja meg nekem, hogy a szobámban fogadjam azt a fiút, akit szeretek.

Azt gondolnánk, hogy mindez csak elvi kérdés. A gyakorlatban azonban a fiatalok forradalma hozzájárult ahhoz, hogy az emberiség maga mögött hagyjon sok tilalmat. Franciaországban már 1969-ben engedélyezték a fogamzásgátló szerek használatát. Nem sokat kellett várni arra, hogy levegyék a tilalmat két dologról is, ami addig tilalmas volt, sőt bűncselekmény. Engedélyezték az abortuszt, és többé nem tekintették bűncselekménynek a homoszexualitást. Az utóbbival kapcsolatban már ott tartunk, hogy sok országban törvényesen házasodhatnak, sőt néhol még gyereket is fogadhatnak örökbe.