A vajdasági amatőr- és diákszínjátszók idei tábora résztvevőinek vasárnapi gálaműsorára teljes egészében megtelt a zentai Művelődési Ház színházterme. Az idén tizedik alkalommal megrendezésre kerülő képzés résztvevői a hagyományoknak híven a nagyérdemű és a színházi szakma vajdasági magyar képviselői előtt is bemutatták, hogy mivel is foglalkoztak az elmúlt egy hét alatt. A gálaműsor elején Gondi Martina, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója és Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. A VMMI igazgatója köszöntő szavaiban röviden a MadT-tal kapcsolatos élményeit osztotta meg a hallgatósággal. Többek között elmesélte, hogy amikor tíz évvel ezelőtt elkezdett dolgozni a művelődési intézetben, a vajdasági magyar színjátszók az évi, Bácsfeketehegyen megrendezett találkozóján Faragó Árpád, az egyik zsűritag hívta fel a jelenlévők figyelmét az amatőr és diákszínjátszók és rendezők képzésének a szükségességére, s a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet ekkor karolta fel az elképzelést, amit a zsámbéki színházfesztiválon Perényi Balázs magyarországi drámapedagógusnak is tolmácsoltak, ő pedig ezt követően felvázolta a tíz évvel ezelőtt még mindössze négynapos képzés struktúráját, ami végül is a MadT-tá nőtte ki magát. Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke napilapunknak nyilatkozva kihangsúlyozta, hogy mindenképpen van létjogosultsága a tábornak, amelynek a munkájában az elmúlt egy évtizedben 35 magyarországi és vajdasági oktató, s mintegy ötszáz fiatal vett részt, amelyek közül többen évente visszajártak a zentai képzésre.
Az elmúlt egy hét alatt egyébként negyvenegyen vettek részt a színházi foglalkozásokban, s egy nagyon jó hetet töltöttek el a Tisza-parti városban. A Magyarországról, Szlovéniából és tartományunk különböző településeiről érkező fiatalok a napi, 12-13 órás foglalkozások mellett az idén is ellátogattak Kavillóra, a Tanyaszínház idei előadásának egyik próbájára.
A tábor színjátszó csoportjaiban a 15–16 évesekkel Perényi Balázs, magyarországi drámapedagógus, kritikus és szakíró foglalkozott, a középső, 17–18 éves korosztállyal pedig László Sándor színművész, az újvidéki Művészeti Akadémia osztályvezető tanára, a 18 éven felüliekkel pedig Táborosi Margaréta színművész, rendező-koreográfus, az újvidéki Művészeti Akadémia tanára foglalkozott.
László Sándor egyébként az idén először vett részt a zentai tábor munkájában, s érdekességkép mindenképpen meg kell említeni, hogy az Újvidéki Színművészeti Akadémiára az idén felvett 9 fiatalból heten a zentai táborba is eljöttek, s mind a heten éppen az ő csoportjában tanulták a színészi szakma fortélyait.
A mozgásszínházi csoport vezetője Bordás Attila, romániai táncművész, koreográfus és rendező volt, a rendezői csoportot pedig Hernyák György Jászai Mari-díjas rendező, az újvidéki Művészeti Akadémia osztályvezető tanára vezette. A fiatalok beszédtechnikáját Hernádi Kriszta logopédus, beszédtanár fejlesztette, a tábor dramaturgja pedig Oláh Tamás teatrológus volt.
Az idén Kovács Áron Ádám magyarországi zene- és drámatanár, zeneszerző vezetésével egy új, kreatív zenei csoportot is szerettek volna indítani a szervezők, de erre sajnos kevesen jelentkeztek, így végül, legalábbis ez évben, nem indították be ezt a foglalkozást. A szervezők ennek kapcsán elmondták, hogy jövőre mindenképpen el szeretnék indítani ezt a képzést is. Ettől függetlenül a magyarországi zeneszerző részt vett a tábor munkájában, s a vasárnap bemutatásra került produkciók zenéjének egy részét, s a gálaműsor végén bemutatott közös dalt is ő szerezte.
