Kapitány László (Dávid Csilla felvétele)
Csütörtökön a posta a Kanizsai Írótáborba invitáló meghívót hozta, amelyen azt olvastam, az idei rendezvény egyik központi képzőművészeti eseménye Kapitány László alkotásainak kiállítása lesz. Örültem az információnak, hiszen régen volt önálló tárlata grafikusunknak, de aztán már másnap a megdöbbentő hír: elhunyt Kapitány László.
Pedig még az elmúlt hetekben is ott volt az újvidéki Forum-ház nyugdíjasainak szokásos pénteki találkozóján, s alig egy-két hónapja, amikor lelkes odaadással dolgozott Domonkos István összegyűjtött versei kötetének arculatán, az Allegro bajbajón. Mert grafikusi, plakáttervezői és formatervezői múltja ellenére, mindenekelőtt könyvtervező művész volt ő, aki – s ezt már nem egyszer elmondtam, leírtam róla – modernebb vizualitást tükröző könyvtervei évtizedekre meghatározta a Forum-könyvek imázsát. Illusztrált, kedvelte a vignetta műfajt, légies grafikákat is készített, méghozzá nem is akármilyeneket, de a könyv tipografizálása, műszaki bejelölése, a papír- és formátum meghatározása s nem utolsósorban az előzékek, valamint a fedőlap, védőborító megálmodása jelentette az ő művészi munkájának csúcsát. Ebben szerzett nevet magának és kiadójának egyaránt, országos, sőt nemzetközi viszonylatokban is.
Csupán emlékeztetőül: már 1969-ben Tolnai Ottó Agyonvert csipke című verseskötete kivitelezéséért kiérdemelte az az évi Nemzetközi Belgrádi Könyvvásár legszebb könyvért járó országos elismerést. De ugyanitt díjazták több ízben is, Fehér Kálmán Fürjvadászat, Domonkos István Áthúzott versek, Tolnai Ottó Világpor, meg Sziveri János Hidegpróba köteteiért is.
Kivételes képességeinek köszönhetően éveken át tagja volt Budapesten a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése Szép Könyv zsűrijének, sőt ilyen minőségben vett részt a Frankfurti Könyvvásár egyik rendezvényén is, amelyen országunkat képviselte a szórakoztató kiadványok kategóriájának bírálóbizottságában.
Nevéhez fűződik a hatvanas években indított és az azóta sok-sok kötetet megért modernebb kivitelezésű Symposion Könyvek-sorozat tervezése, az 1968-as regénypályázati szériának és a Forum képzőművészeti kismonográfiáinak könyvtervei, a minden idők legnagyobb példányszámú gyermekverskötetünk, a Messzike műszaki- és képszerkesztése, és a megannyi (számításaink szerint mintegy háromszáz) egyéni kötet tervezése. A Híd folyóirat 1976-tól negyedévszázadon keresztül is az ő logóját viselte, és többnyire az ő műszaki szerkesztése és tipografizálása határozta meg a grafikai arculatát.
Sikeres színházi plakát- és katalógustervező is volt, amelyekért 1979-ben Sterija-díjat érdemelt ki, a Vajdasági Iparművészek és Formatervezők Egyesülete impozáns monográfiájának grafikai és formatervezési munkájáért 1995-ben Forum Képzőművészeti Díjban is részesült.
Több mint három évtizedes együttműködésünk alatt közösen vallottuk Kapitány Lászlóval, hogy a könyvkiadó profilját elsősorban a körvonalazható irodalmi-esztétikai értékek adják meg, de az is vitán felüli, hogy könyvei magukon kell viseljék a felismerhetőség jegyeit is. Nos, ebben volt ő valóban egyedi. Ha Gál László Rozsdás estékjét, Pap József Hűség–Верност kétnyelvű kötetét, ha Ács Károly Ének füstje, füst éneke, vagy ha Brasnyó István Lampion a fán kötetét tervezte. S nyugdíjasként is tovább tevékenykedett, említettük már a Domonkos-kötetet, de könyvtervezői munkájának mintegy kiteljesedése, csúcsa volt a 2010-ben megjelent Fehér Kálmán összegyűjtött verseinek kötete, a Száz panasz és más versek című.
Magam is most figyelek föl, hogy mennyire a verskötetekhez fűződnek legemlékezetesebb könyvtervei. Viszont, egykori kiadóvezetőként, koronatanúja lehetek annak, hogy hazai és külföldi kiállításokon hányszor hangzott el a megállapítás, miszerint a Forum-könyveknek imázsuk van. És valóban, a tipográfiától az esztétikus, művészi kivitelezésű védőborítóig könyveink valóban felismerhetőek voltak és nemcsak Belgrádban és Budapesten, hanem Frankfurtban, Lipcsében, Moszkvában, Kairóban, Bolognában és másutt, ahova a könyves rendezvényekre eljutottunk.
És ebben elévülhetetlen érdeme volt (van és lesz) Kapitány Lászlónak. Nyugodjék békében!
