2024. március 29., péntek

Magunk között tartani Hornyik Miklóst

Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban bemutatták a Hornyik Miklós emlékére Róka koma In memoriam Hornyik Miklós címmel megjelent könyvet

Az Unicus Műhely kiadásában a közelmúltban megjelent kötet szerkesztői Domonkos László és Kemény

András, elmondták, hogy az volt a szerkesztési elvük, hogy ne nekrológgyűjtemény legyen a könyv, inkább vidámság, könnyedség és szellemesség jegyében készült írásokat tartalmazzon, mint ahogy írásaiban Hornyik Miklós is bravúrosan ötvözte mindhármat.

Hornyik Miklóst egy róla készült filmrészlet idézte fel, majd a könyv egyik szerzője, Juhász György irodalomtörténész mondta el, hogy az Írószövetségben tartott kétórás megemlékezésen fogalmazódott meg benne is és még néhányukban a mostani kötet szerzői közül, hogy Miklósra „csak és kizárólag könyvvel lehet méltón emlékezni. Mit emlékezni, magunk között tartani. Egyszerűen még nem tudunk elengedni”.

A kötet szerzői közül Szentesi Zöldi László, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese elmondta, hogy milyen borzasztó dolog, hogy Hornyik Miklós nincs közöttünk, csak Hornyik Miklós Emléktársaság van. Hornyik Miklósról a vitalitás, az életszeretet, vidámság jut az ember eszébe. XIX. századi egyéniség volt, aki a XX. századdal nem is tudott mit kezdeni. Már a születési éve is meghatározó volt, 1944-ben született, ebben az évben minden benne van: a délvidéki magyarság megpróbáltatásai, a megtorlások. Szülőföldjét sohasem tagadta meg, egyszerre tudott bácskai, újvidéki úriember és egyetemes magyar maradni fantasztikus műveltséggel. Meg kellett volna írnia a magyar irodalom történetét, hogy miért nem tette, ez örök rejtély marad. De emlékezni fogunk rá a délvidéki sajtótörténeti írásiról és íróportréiról. Szentesi Zöldi László azzal fejezte be, hogy Hornyik Miklós türelmes, elnéző, barátait mindig meghallgató ember volt, de ha a magyarságról volt szó, akkor rendkívül szenvedélyessé vált.

Alexa Károly irodalomtörténész – szintén a kötet szerzője – azt mondta el, Hornyik Miklós mindig a nemzetben, a nemzetről gondolkodott, rendkívül szigorúan és igazmondással.

Domonkos László – utalva Hornyik Miklós Meghasonlásunk története című könyve (2009) második részének címére, Leárnyékolt föld – arról beszélt, amit Miklós örökségként az itt maradtakra hagyott: az Aracs folyóiratról, amely az alapítástól szívügye volt, és mentette, amikor szükséges volt; mert a délvidéki magyar közbeszéd, a nyilvánosság kulcskérdés. „A magyarság iránti hűséget köszönjük neki” – ezzel fejezte be Domonkos László.

Kemény András megköszönte a könyv szerzőinek közreműködését és a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, hogy helyet adott a könyvbemutatónak, majd néhány hozzászólás után fejeződött be a könyvbemutató.