„Mi kell a háborúhoz? Pénz, pénz, és megint csak pénz!” Raimondo Montecuccoli itáliai származású, 17. századi hadvezérhez kötik egyesek a mondást, mások szerint még 1499-ben XII. Lajos francia királynak mondta ezt egy Trivulzio nevű itáliai zsoldosvezér. Bárki mondta, a hadviselés se most, se egykor nem lehetett hosszú távon is sikeres a megfelelő anyagi háttér nélkül. Az utóbbi években sajnos ismét egyre feszültebbé váltak a geopolitikai konfliktusok. Az orosz–ukrán háború, valamint a közel-keleti események mellett számos helyen zajlanak még fegyveres konfliktusok a világban. Az amerikai kamatpolitikával kapcsolatos félelmek, az elnökválasztás okozta bizonytalanság, majd a megválasztott elnök által belengetett vámok, valamint a jegybankok szűnni nem akaró aranyétvágya mind olyan tényezők, melyek a bizonytalanság jellemzői. Annak idején, a délszláv konfliktusok során szintén pénznyomtatással próbáltak anyagi hátteret teremteni, ami hiperinflációhoz vezetett. A mennyiségi pénzelmélettel részben igazolni lehet a történéseket. Léteznek ugyanakkor alternatív teóriák is a pénz természetének és viselkedésének leírására. Az egyik ilyen elmélet szerint a pénz, amit használunk, csupán adósságot testesít meg, aminek belső értéke annak behajthatóságán, lényegében a pénz beválthatóságán nyugszik. Amíg ugyanis biztos lehetek abban, hogy árura és szolgáltatásokra költhetem a pénzemet, addig az értéke biztosítva lesz.
Nehezen modellezhető folyamatok
A klasszikus közgazdasági elmélet szerint a pénznyomtatás egyértelműen robogó inflációval azonosítható. A dolog azonban nem mindig egyszerűsíthető le ennyire. Az utóbbi időszak történései is azt igazolják, hogy a gazdaságban számtalan mellékfolyamat zajlik, amelyek képesek a magasabb pénzmennyiség hatásainak elnyelésére is. Habár a veszély a pénznyomtatásban mindig megvan, egyéb tényezők és állami intézkedések együttállása is kell ahhoz, hogy az valóban az árszínvonalban is megmutatkozzon. A közgazdaságban ugyanakkor igen nehéz kísérletekkel alátámasztani egyes elméleteket. Nincsenek olyan eszközök, amelyek alkalmasak volnának olyan kísérletek elvégzésére, melyek egyértelmű eredményeket hoznának. Az összetett rendszerek jellemzője, hogy ami működik kicsiben, nem feltétlenül követ azonos mintát a teljes populációra alkalmazva. Az elméleti gazdaságtudomány kénytelen egyetlen fogódzkodóban bízni, ami nem más, mint az úgynevezett természetes kísérletek vagy emberkísérletek. A 2008/09-es pénzügyi válságot követő intézkedések például olyan eredményeket hoztak, melyek a pénznyomtatással kapcsolatos korábbi meggyőződések felülvizsgálatát teszik szükségessé.
A belengetett szándék is képes zavarokat okozni
A globális geopolitikai kockázatok továbbra is magasak. Vannak pozitív folyamatok, de sokasodnak az aggodalmak is. A kereskedelmi korlátozások, háborúk és szankciók zavarokat okoznak az ellátási láncokban és a tőkepiacon. A bizonytalanság visszafogja a növekedést, miközben a növekvő bizonytalanság hatására romlik a befektetői bizalom, nő a kockázatkerülés, ami oda vezet, hogy esni kezdenek az eszközárak. A korlátozások, háborúk, diplomáciai feszültségek a határokon átnyúló kereskedelmet és befektetéseket korlátozzák. Mindezek következtében lassul a gazdasági tevékenység, és veszélybe kerülhet a pénzügyi stabilitás. Megfigyelhető továbbra is, hogy amikor geopolitikai sokkok következnek be, a piac gyakran hevesen reagál. De sok esetben elég csak belengetni – például vámok bevezetését –, és a szándék megmutatkozik a részvényárakban. Ennek tükrében hozott némi megnyugvást, amikor Donald Trump bejelentette, hogy július 9-ig elhalasztja az Európai Unióval szemben tervezett, 50 százalékos vám bevezetését, miután egy „nagyon jó telefonbeszélgetést” folytatott Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével.
A történések részben azokat igazolják, akik úgy vélik, nem mutatja jól a GDP az emberiség fejlődését, mert nem számol több fontos összetevővel. Már akkorák az igényeink és olyan ütemben használjuk ki a természetet, hogy az egyre inkább a jövőt is megkérdőjelezi. Arról nem is szólva, hogy a fegyvergyártás, a hadiipar fellendülése is hozzájárul a gazdasági növekedéshez. Az ukrajnai és a gázai háború, valamint más fegyveres konfliktusok hatására tavaly jelentősen emelkedtek a világ száz legnagyobb fegyvergyártó vállalatának eladási mutatói. A fegyverek iránti növekvő kereslet kielégítése érdekében a fegyvert gyártók fokozták termelésüket. Eladásaik emelkedő tendenciája pedig 2024-ben is folytatódott. Nagy üzlet, és a jelek szerint sajnos továbbra is az lesz az olyan eszközök gyártása, melyek emberéletek kioltására alkalmasak. Itt tart most az emberiség, és ez a tény már önmagában is sokatmondó.
