Augusztusban a kínai központi bank a vártnál kisebb mértékben csökkentette az egyéves alapkamatot. Az elemzők és szakértők által várt csökkentés helyett szinten tartotta az ötéves hitel kamatát, miközben 3,45 százalékra vitte le az egyéves hitelek referenciakamatát az addig érvényes 3,55 százalékról. A legtöbben arra számítottak, 3,40 százalékra mérséklik az irányadó alapkamatot. Tavaly augusztus óta az idén júniusban változtatta először a kamatot, akkor 3,65 százalékról mérsékelte 3,55 százalékra a kínai jegybank.
Nyilván sokak számára semmitmondó információ ez, a várt és a megvalósult érték között sem igazán számottevő az eltérés, miközben a hatás mégis drasztikus lehet egy olyan ország GDP-jére nézve, mint a hatalmas Kína. Az ottani jegybank az ötéves lejáratú hitelek kamatához nem nyúlt, 4,20 százalékon tartotta. Ezek azok a számok, amelyekben hihetünk ezekben bizonytalan és zavaros időkben. Mert olyan információk is keringenek a világsajtóban a főáramhoz tartózó médiatartalmakban, hogy hatalmasak a gondok a gazdasággal Kínában. Valójában azonban kevés dolgot hihetünk el manapság, amikor olyan hírek is vannak, melyek szerint az ukránok már vastagon nyerésre állnak, vagy hogy az észak-koreai űrhajósok leszálltak a Napra, és sétát tettek csillagunk felületén. Le kell azonban szögeznünk, hogy Kína egészen biztosan egy más világ, valamint azt is, hogy amit a média lefest számunkra, az is sok esetben a valóságtól eltérő világ.
CSAK KAPKODJUK A FEJÜNKET
A közcímet nem szó szerint kell érteni, hanem a maga szokásos átvitt értelmében, hogy rácsodálkozunk, mennyi minden megtörténhet, semmiképp sem nevezhető unalmasnak korunk. A világjárvány után sajnos már az atomháború „veszélye” is felsejlik. Mindeközben, és nem mellékesen egyesek elképesztő gazdasági haszonra tesznek szert. Egyik ottani elemzés szerint például az USA GDP-arányosan aprópénznyi segéllyel tudta elérni, hogy az ukrán konfliktussal Oroszország haderejének jelentős károkat okozzanak. Egyik ottani szakértő elemzésében olvasható, hogy még soha ilyen kevés pénzből és ennyire kisszámú áldozattal nem okoztak ekkora veszteséget Moszkvának. Mindez sejteti, hogy ki és milyen szándékkal mozgatja a szálakat. Ilyen zavaros helyzetben azonban még a számok sem mindig relevánsak. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, az acél akkor vágott igazán jól, amikor már megedzették.
Mindemellett, de nem mellékesen, a világgazdaságban olyan helyzet adódott, hogy elszálltak, majd kicsit mérséklődtek az energiaárak és az infláció. Kína esetében arra számítottak az elemzők, hogy a koronavírus miatt bevezetett korlátozások feloldása után ismét szárnyalni kezd az ország gazdasága. Rengeteg infrastrukturális beruházás ért be ugyanis az elmúlt tíz évben, melyek gyümölcseit már lehet élvezni. Amerika esetében viszont elképesztő eladósodottságról beszéltek egyes orgánumokban, miközben a jegybank szerepét betöltő Fed a gazdaság túlhevülésének tüneteit próbálja kezelni. Legalábbis ez látszik a felszínen, ez derül ki a világsajtóban megjelenő hírekből.
HIHETŐ ÉS HIHETETLEN
Az nagyon valószínű, hogy ha a kínai gazdaság megroppan vagy látványosan gyenge teljesítményt nyújt, az magával fogja rántani az egész világot. De ugyanez érvényes az USA-ra is, hiszen a világ két vezető gazdasági nagyhatalma döntően befolyásolja a világgazdasági történéseket. Az USA a jelek szerint profitálhat a helyzetből, Kína pedig kénytelen lesz kezelni a felmerülő gondokat.
A nyugati világ demográfiai problémái ott is felütötték a fejüket. Kína népessége tavaly – hatvan év után először – ismét csökkenni kezdett. Bizonyos elemzők szerint azonban azok, akik óriási válságot vizionálnak, nem értik, hogy a pénzügyi rendszer mennyire másként működik Kínában, mint a nyugati világban. Olyan kemény ugyanis a központi kontroll, hogy egészen valószínűtlen egy hirtelen összeomlás vagy egy komolyabb pénzügyi válság. Az viszont nem zárható ki, hogy a növekedés eddigi üteme mérséklődik. Az ottani egy egészen más világ, amit itteni logikával nehéz megérteni. Ahogyan az amerikai logikát sem értjük igazán itt. Más világ egyik is és a másik is. Nem újdonság, hogy Peking és Washington nem jön ki jól egymással. Az utóbbi évtizedekben valójában ellenségeskedés alakult ki a két ország között, miközben egymás jelentős kereskedelmi partnereivé váltak. Kína látványos felemelkedése válaszlépésre kényszerítette Amerikát. Az USA-ban úgy látják, Peking az ő pozíciójukat akarja átvenni a nemzetközi politikában. Bizonyos folyamatok oda vezethetnek, hogy ez megtörténik, annak ellenére is, ha Pekingnek nem ez az elsődleges célja.
