Minden évben az őzbak vadászatának idénye elején a vadgazdálkodással foglalkozók számára döntő fontoságú, hogy mikor is válik golyóéretté egy őzbak. Hajdan úgy tartották hogy az erős, nagy bakokat sokáig, akár 7–10 éves korukig kímélni kell, hogy át tudják örökíteni tulajdonságaikat a jövő állományára. Ezzel szemben az utóbbi egy évtized kutatásai rámutattak, hogy az agancs nagysága nem annyira az öröklődő tulajdonságoktól, mint a táplálék minőségétől és mennyiségétől függ.
Az angol, a francia és a magyarországi kutatások eredményei szerint a genetika szerepe az agancs növekedésében csupán 10 százalékban meghatározó, és elsősorban alakjára meg arányosságára van hatással. A nagyságot a területen fellelhető táplálék minősége és mennyisége határozza meg döntően. A természetben ennek minőségére ásványtartalma hat ki, ami elsősorban a talajtól függ. Az esetleges hiányt a vad takarmányozásával lehet pótolni, de a hazai vadgazdákra ez nem jellemző. Nálunk csak télen, pontosabban havas időben szokás takarmányozni a vadat, ami csupán az álomány puszta fenntartására elegendő, de kimasgasló trófeájú őzbakok kineveléséhez már nem. Ahhoz azonban egész évben kellene etetni, ami nem olcsó mulatság. De ha jó összetételű tápot tudunk biztosítani, és rendszeresen kihelyezni, a befektetés busásan megtérül.
Az őzbak vadászatánál döntő szerepe van a trófea nagyságának. Ez az, ami eldönti, hogy lőjünk-e vagy sem. A magyarországi vadászati szakemberek kidolgoztak egy módszert, amely már csupán néhány év alkalmazás után kiváló eredményeket adott az állomány minőségi javítása terén. A módszer lényege hogy a 300 és 550 gramm között lévő agancsot viselő bakokat maximálissan kímélik. Csak a gyilkosagancsú, vagy más átörökíthető rendellenességű fejdíszt viselő bakokat lövik ki korukra való tekintet nélkül.
A szabályos, hibátlan aganccsal rendelkező fiatal korosztályba sorolható, azaz 2 évnél idősebb bakok csak abban az esetben lőhetők, ha fejdíszük súlya meghaladja az 550 grammot. Ez az agancsnagyság tulajdonképpen elejthetővé teszi a bakot korára való tekintet nélkül. A középkorosztályba tartozó bakokat akkor lőhetjük meg nyugott lelkiismerettel, ha agancsuk csupán 300 grammos vagy kisebb, mert ennél jobb már nem lesz. Ha ettől nagyobb, akkor már kímélendő mindaddig, amíg trófeája nem éri el a 450 grammot. Az fölött, a tenyésztési szempontokat figyelembe véve, többnyire nyugodtan elejthetők. Az öregnek minősített őzbakok agancsuk súlyától függetlenül elejthetők.
Itt azonban ki kell hangsúlyozni, hogy csak akkor lövessünk meg egy bakot, ha minden kétséget kizáróan meggyőződtünk annak koráról, illetve biztosak vagyunk becslésünkbe az agancs súlyát illetően. Ellenkező esetben inkább engedjük el a bakot, minthogy utánna vakarjuk a fülünk tövét.
Természetesen ez a módszer is csak akkor eredményes, ha következetesen betartjuk. Ha engedünk a kísértésnek, és szemet hunyunk a szabályszegések felett, tulajdonképpen önmagunkat csapjuk be.
