Sem a még tartó útzárlatok, sem a nagy távolságok nem akadályozták meg a vajdasági horgászegyesületek képviselőit abban, hogy odaérjenek a Vajdasági Horgászszövetség Újvidéken megtartott évi közgyűlésére. Míg a korábbi években előfordult, hogy a határozatképesség körül támadtak gondok, idén minden ment simán. A horgászok ugyanis belátták, hogy a kötetlen beszélgetések során gyakran bírált szervezetnél – a dolgok pillanatnyi állása szerint – jobb nincs. És ha érdekeiket képviseltetni akarják, akkor a közgyűlésen feltétlenül meg kell jelenniük.
A gyűlések úgymond kötelező részleteit – munkaelnökség megválasztása, bizottsági beszámolók elfogadása... – a részvevők hamar letudták, hogy minél előbb áttérjenek azokra a lényegbeli kérdésekre, amelyek az egyesületi tagságot tartományszerte leginkább érdeklik. Még akkor is, ha ezek között nagyon sok olyan szerepel, amelyet a horgászok éve óta feszegetnek.
Dušan Jovanović, a Vajdasági Horgászszövetség elnöke, és az e szervezet által létrehozott Ribolovački savez Vojvodine Kft. igazgatóbizottságának elnöke élesen bírálta a törvényalkotókat, hogy a közgyűlés révén eljuttatott javaslatoknak és észrevételeknek következetesen „elfelejtenek” érvényt szerezni.
– Az egységes, az egész ország területére érvényes horgászengedélyt már akkor bíráltuk, amikor még csak tervezet formájában létezett. Mi már akkor kimondtuk, hogy az nem jó, és csupán azoknak a vízkezelőknek felel meg, amelyeknek ez a tevékenység sokadrendű és mellékes, és nem ebből élnek, hanem a költségvetésből. Az államkasszából élőknek ugyanis sem a víz tisztasága, sem a halállomány gazdagsága nem érdeke, ezért egyiknek sem viselik gondját, hiszen anélkül is vígan megélnek. Hogy az egységes engedély intézménye kudarcot vallott, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy sorozatosan jönnek létre az olyan vizek, amelyekre hozzáfizetéses engedélyt kell váltani. Miért kellett egyetlen engedély alá összevonni a vizeket, ha utólag nekiláttak felaprózásukhoz? – tette fel a kérdést Jovanović.
Ennek elsősorban Vajdaság vizeinek halállománya látja kárát, és igen komoly anyagi gondokat okoz a Tiszával, a Temessel és számos kis vízzel gazdálkodó RSV Kft. számára. Tekintettel arra, hogy a vizek kategorizáció feltételeire kiható érvényben levő szabályzat értelmében a folyók nem kategorizálhatóak, így partjaikon nem fizettethető pótengedély. Ennek következtében távoli vidékek horgászai tömegesen ostromolhatják ezeket a vizeket, és a vajdasági horgászok pénzén végrehajtott halasításokat vámolhatják.
A RSV Kft. az idén is kénytelen volt ahhoz a népszerűtlen megoldáshoz folyamodni, hogy az engedélyeket forgalmazó egyesületeknek kisebb províziót hagyott jóvá, mint más vízkezelők. Ennek okát ismét abban kell keresni, hogy saját pénzéből kénytelen megélni. Márpedig ha nagyobb részesedést juttatna az egyesületeknek, kevesebb maradna a halőrszolgálat működtetésére. Elhangzott ugyanis, hogy a vízterület nagyságához képest a RSV Kft. halőrszolgálata a legnépesebb, a legjobban felszerelt és a legaktívabb. A fennhatósága alá tartozó vizekre tizenhét hivatásos halőr felügyel. Összehasonlítás gyanánt: a szóban forgó vízterületnek sokszorosával rendelkező – de államkasszán dőzsölő – vízkezelők mindössze kettő, de legjobb esetben is mindössze öt rosszul felszerelt halőrt alkalmaznak. Márpedig a vízkezelő munkájának tükörképe a halőrszolgálatának hatékonysága.
A szervezeti kérdésekkel kapcsolatban elhangzott, hogy a sporthorgász-egyesületeket a törvény immár sportszervezeteknek tekinti, ezért ennek megfelelően kell az újakat bejegyeztetni, a meglevőket pedig átregisztrálni; ennek határideje április 12. Ugyancsak javaslat hangzott el, hogy a szövetséget alkotó területi egységek képviselőit ne a közgyűlés jelölje, hanem a területi egységek. Úgyszintén szervezeti kérdést képezett a tagdíjjal évek óta tartozó, valamint egyéb tartozásokat felhalmozó egyesületek kizárása, és újonnan alakult egyesületek felvétele.
Ennél azonban sokkal fontosabb, és vidékünk horgászait fokozottan érintő kérdés, hogy ismét napirendre került a kuttyogató használatának engedélyezése. Ez a közgyűlésen örökösen visszatérő téma, nem egyesek csökönyösködésével magyarázható, hanem azzal a ténnyel, hogy a harcsaforgásnak ez a válfaja ezeken a tájakon emberemlékezet óta népszerű.
A téma felvetését Adankó Iván, az adai horgászegyesület elnöke szorgalmazta, és nem elégedett meg azzal, hogy Dušan Jovanović elnök szerint a szövetség ezzel már többször is az illetékesekhez fordult. Valójában mindketten egy malomban őröltek. A szövetség elnökének megítélése szerint a kuttyogató használatát hozzáfizetéses, vagy ha úgy tetszik könnyen megfizethető áron kiváltott különengedélyhez kellene kötni, és alkalmazni a máskülönben is érvényes zsákmányolási korlátokat. Tehát kuttyogatóval is csak annyi harcsát volna szabad zsákmányolni, amennyire a horgászengedély feljogosít. Ehhez a törvényt kellene újrafogalmazni, és a most halászszerszámként kezelt kuttyogatót horgászati segédeszköznek kellene minősíteni. Mert valójában az. A szövetség ezzel kapcsolatban már kétszer is az illetékesekhez fordult. Adankó megítélése szerint viszont ezzel mindaddig a nyakukra kell járni, míg el nem fogadják.
A közgyűlésen – óvatosan és zárójelesen – elhangzott: mintha valakik(k)nek nem tetszene, hogy ez a szövetség kezdeményez, működik, van...
