Csaknem 1,8 milliárd eurónak megfelelő ingatlan van jelenleg horvát kézben, és ezek a polgárháború kitöréséig szerb tulajdonban voltak – íjra a B92 hírportál a Köztársasági Ingatlanügyi Igazgatóság adataira hivatkozva.
Egyik példa erre a csődeljárás alatt lévő pancsovai Utva–Radnik vállalat esete. Itt az ingatlan összeírása után állapították meg, hogy a céghez tartozik egy horvátországi kétemeletes, 632 négyzetméteres, a dolgozói üdülő is.
Nem a pancsovai vállalat van ilyen helyzetben, ugyanis több szerbiai cég rendelkezett létesítményekkel más tagállamokban, ezeket a háború során egyszerűen elkobozták, és jogi státusukat azóta sem rendezték. Horvátországban jelenleg csaknem 300–400 vállalatnak van ilyen épülete.
|
Nemcsak a vállalatok ügye botladozik e tekintetben Horvátországban, hanem problémás kérdést jelentenek azon polgárok ingatlanjai is, akiket a háború ideje alatt kiűztek otthonaikból. A menekülésre kényszerült személyek bizottságának adatai szerint a szerbeknek csaknem 600 ezer hektárnyi földje, 18 millió négyzetméternyi építésügyi ingatlanja maradt Horvátországban. Emellett ott maradt 400 ezer mezőgép, 64 ezer gépjármű, 440 ezer felszerelt szoba, technikai berendezések, jószágok... |
A legtöbb objektum a Jugobankának, Geneksnek (37 lakás, néhány hotel és üdülő) és a Szerbiai Állami Vasutaknak a tulajdonában volt. Megemlíthető a Szerbiai Kőolajipari Vállalat is, amelynek 30 töltőállomása és egy üdülője volt a szomszédos országban, valamint részesedése az Adriai Olajcsővezetékben. Megemlíthetőek még a Tigar, Putnik, Centrotekstil, EI Niš, Vino Župa, Ineks, Sintelon, PIK Bečej, Pionir, Kekec, Zastava, Sartid–Jugometal, Žitopromet, Mašinoprojekt cégek is.
Horvátország még 1991-ben határozatot hozott, amely szerint államosította a szerb ingatlanokat, viszont a valamikori Jugoszlávia örökösödési megállapodásában áll egy melléklet, amelynek értelmében minden tulajdonjogot a 1990-es december 31-ei viszonyokra helyeztek vissza. Így az érintett objektumok továbbra is szerbiai kézben maradtak. Ez azonban nem gátolta meg az akkori horvát államvezetést abban, hogy ezek nagy részét eladja.
A legtöbb érintett üdülőt és szállodát a kilencvenes években a horvát magánosítási alap határozata alapján eladták. Az említett szerv adatai szerint 158 létesítményt értékesítettek, tízet adtak ki, 40 épület és lakás miatt folyik eljárás, 91 objektum pedig továbbra is szabad.
2005-ig megközelítőleg 20 vállalat mondott le az ingatlan jogáról, hogy némi pénzhez jusson. Így adta el a fővárosi PKB a hoteljét, éttermét és más létesítményeit a tengerparton.
