Még mindig tartja magát az a vélekedés, hogy a nők védettséget élveznek az infarktussal, szélütéssel és egyéb keringési betegségekkel szemben, holott a szebbik nem szíve és érrendszere éppúgy veszélyben van, mint a férfiaké.
Sokan azt gondolják, hogy a hölgyek nem lehetnek szívbetegek, a normális ösztrogénszintnek köszönhetik az érelmeszesedés elleni védettségüket. Ezt támasztja alá az is, hogy hatodannyi nő szenved szív- és érrendszeri betegségekben, mint az azonos korú férfiak. Ez sajnos a változókor beálltával a nemek között kiegyenlítődik, és a kor előrehaladtával több az érintett hölgy, mint a férfi. A posztmenopauzális időszak idején felgyorsul az érelmeszesedés folyamata, és növekszik a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának kockázata. Adatok bizonyítják: jóval több nő hal meg szívbetegségben, mint az a köztudatban elterjedt.
A hölgyeknél és a férfiaknál egyforma arányban fordul elő szívinfarktus a különböző életévekben. A nőknél a tünetek gyakran kevésbé drámaiak. Igen sűrűnelőfordul, hogy szívinfarktus esetén a női páciensek a mellkasi fajdalom helyett csupán atipikus szimptómákra panaszkodnak, például légszomjra, fáradékonyságra, hasfájdalomra, és emiatt keresik fel az orvost. Egyes esetekben a figyelmeztető tünetek intenzitása fokozódik az infarktus megjelenésével. A cukorbetegségben szenvedők gyakran fájdalommentes infarktuson esnek át.
A peri- és posztmenopauzás nők egészségének megőrzése sajátos szűrési, diagnosztikai és kezelési problémákat vet fel, bizonyos betegségek halmozott előfordulása miatt. Aváltozókorban tíz év alatt kiegyenlítődik a kardiovaszkuláris kockázat, megszűnik a gyengébbik nem relatív védettsége a férfiakhoz képest, sőt átlagos vérnyomásuk meghaladja a férfiakét. A felnőttkori magas vérnyomás előfordulási gyakorisága Európában és Amerikában 15 és 35% között alakul. Elsősorban a nők között mutat emelkedő irányzatot, ami az egyre gyakoribbá váló elhízással és diabétesszel magyarázható.
Ezért rendszeres belgyógyászati ellenőrzés szükséges a szív- és érrendszeri betegségek, a csontritkulás szűrése és kezelése céljából. Ide tartoznak továbbá a központi idegrendszeri kórképek, mint amilyen az Alzheimer-kór, a depresszió, az önértékelési zavarok.
A nők a változókori panaszokkal leggyakrabban a nőgyógyászukat vagy az általános orvosukat keresik fel, sokkal ritkábban fordulnak szívgyógyászhoz. A sikeres kezelés érdekében az általános orvos, nőgyógyász, endokrinológus, kardiológus, illetve a pszichiáter együttműködésére van szükség. Sokat segít, ha a beteg és családja megfelelőismereteket szerez a betegségről. A panaszos páciens vizsgálatát leggyakrabban háziorvosa kéri, de bármely más kezelőorvos is felvetheti a szív- és érrendszeri betegség gyanúját, a kardiológus pedig mindeztmegerősíti vagy kizárja.
Különösen a változókorban levő nők panaszkodnak a kellemetlen szívdobogásérzetre. Pácienseim gyakran kérdezik: miből lehet tudni, hogy a klimax velejárójáról vagy szívbetegségről van-e szó?
Erős szívdobogásérzést sok esetben nehéz fizikai munka, kimerültség, aggodalom, stressz, tein- és koffeintartalmú italok fogyasztása is előidézhet. Vérnyomáscsökkentő gyógyszerek is okozhatják, és gyulladásos betegségek kísérője is lehet. Feltétlenül ki kell zárni a pajzsmirigy-, esetleg más endokrinológiai betegséget.
A változókorban levőhölgyeknekmindenekelőtt rendszeres szűrő- és vérvizsgálatokat javasolunk. Az életmódra vonatkozó tanácsunk pedig: a rendszeres mozgás, egészséges táplálkozás (mellőzni, illetve abba kellene hagyni a szeszes italok fogyasztását, a dohányzást), tartalmas szabadidőtöltés, a stresszes helyzetek kerülése, relaxációs gyakorlatok végzése és a kapcsolati problémák megbeszélése.
