Jó reggelt

A hétvégén az újvidéki Duna-parton sétáltam, élveztem napsütést, a nyugalmat. Miközben gondolataimat rendszereztem egy furcsa, mondhatni oda nem illő dologra lettem figyelmes jó húsz méternyire előttem a töltés szélén.

Nem különösebben jellemző rám, hogy rajongjak az olyan dolgokért, amelyek nem azt mutatják magukról, amik valójában, vagyis az eredeti funkciójuk mellett valamilyen többletlehetőséggel is rendelkeznek, éppen ezért bár az elmúlt időszakban sokféle furcsaság megjelenéséről hallhattunk, a legtöbb esetben mégsem éreztem leküzdhetetlen vágyat a megszerzésük iránt. Valószínűleg nem lesz ez másként azzal a minap piacra dobott számítógéppel sem, amely állítólag még kávéval is meg tudja örvendeztetni a felhasználóját.

Szerinted is furcsa, hogy eddig hagytuk, hogy a növények a teheneken menjenek át?” – ütötte meg a fülem nemrégiben egy reklám.

Napokkal ezelőtt arról írt az újság, nagyon jó ütemben haladnak a magyar és szerb fővárost összekötő vasúton végzett munkálatok. Az eredetileg 2026 nyarára tervezett átadás már az adott év február–márciusában megtörténhet, de az sem kizárható, hogy már 2025 végére befejeződik a vonal felújítása.

Az ember boldog akar lenni, vagy legalábbis jól akarja magát érezni a saját bőrében. Ez az, ami nem változott az évszázadok során.

Ha a világhálón látom meg, azt hittem volna, hogy hamis, csak hatáskeltést szolgáló videó, mivel azonban egy szomszédasszonyom az utca szemközti oldali vállalkozó kapukamerájáról átmásolt felvételt mutatta, amelyen szépen kivehető volt az épületünk vasrács kapus bejárata, és két gyakran látott főiskolás albérlőlány játszotta a főszerepeket, nem volt vitás, hogy a videó igazi, és azt mutatja be, hogy milyen világban és emberekkel élünk együtt, valamint, hogy a mai lányok egyike-másikának milyen nagy az ereje és erőszakossága. A felvételen a...