A napokban beugrottam estefelé apámhoz, hogy segítsek valamit a mobiltelefonjával kapcsolatban, nemrég kapott egy újat, és még nem találja fel magát a legjobban. Ahogy a Limánon az épület közelébe értem, látom a villogó tűzoltóautót, emberek gyülekeztek körülötte. Megkérdeztem mi történt, de senki sem tudott semmiről. Amikor beléptem az épületbe, abban a pillanatban kikapcsolták az áramot, még szerencse, hogy nem jutottam el a liftig. Fölmásztam a nyolcadikra, közben a lépcsőház tele volt idős nénikkel, bácsikkal (az épületben 90 százalékban nyugdíjasok élnek), akik mindannyian valami különös szagot éreztek. Én mondjuk nem éreztem semmit, de mikor felértem, apám is égett szagra panaszkodott. A lakóknak van közös Viber-csoportjuk, a kommunikáció javát az idős nénik folytatják le, ők riasztottak mindenkit, mivel egyikük „majdnem biztos volt” benne, hogy tűz ütött ki. A tűzoltók után jöttek a rendőrök is, az épületben kikapcsolták az áramot, és így is maradt pár óra hosszat, míg végül kiderült, hogy vaklárma volt az egész. Mikor vége lett a „bulinak”, a lakók megtárgyalták az esetet a folyosókon, majd elégedetten nyugovóra tértek. Az épület elől visszainduló tűzlovagok azonban már nem voltak ilyen derűsek, gondolhatják, kiket emlegettek…
