Az ünnepek előtti takarítás során a terasz is sorra került, ahol mindenekelőtt lomtalanításra volt szükség, a téli hónapok során ugyanis mindenféle kacat felhalmozódott: dobozok, üvegek, papírok, megrepedt csészék, fölöslegessé vált műanyag tárolók... Nagy részük zsákba került, majd kukába. Mindig elborzaszt, hogy mennyi szemetet termelünk.
A PET-palackokat a kijelölt helyre vittem, az összegyűjtött papírt majd a város másik végében, az erre a célra kihelyezett konténerbe fogom dobni. Ezzel kicsit fellélegzem, s ismét megfogadom, hogy jobban odafigyelek arra, mit veszek meg, mi kerül a lakásba, a szelektálással pedig igyekszem megnyugtatni a lelkiismeretem: újrahasznosítható lesz az üveg, a papír, a PET-palack, a ruhanemű is jó lehet még valakinek...
Ilyenkor, a tavasz, a természet szépségében gyönyörködve fokozottan látjuk az emberi tevékenység káros hatásait. A műanyag zacskókat, a sok-sok fölösleges tárgyat, elektromos kütyüt, ruhaneműt, bútort, amivel terheljük háztartásunkat, környezetünket és a Földet. Világszerte egyre csak nő a műanyag hulladék mennyisége, az utóbbi években kezdtünk azzal foglalkozni, hogy a mikroműanyag mindenütt jelen van már, a szervezetünkbe is bekerült. Ennek következményeivel még nem igazán vagyunk tisztában.
Rá kell ébrednünk, hogy a kidobásra ítélt hulladékunk, ha mi, akár gondosan szétválogatva, megválunk tőle, nem tűnik el nyomtalanul.
S itt nem mutogathatunk másra, elsősorban a saját szemetünket kell(ene) drasztikusan csökkenteni.
