Lezárult a Tanyaszínhát idei turnéja, de e nyáron is, mint ahogyan eddig is évről évre, községről községre figyelemmel kísérhettük őket, kacagtunk a poénjaikon, tapsoltunk nekik. Persze, közben sejtettük/sejtjük, micsoda erőfeszítés rejlik emögött a gyakran könnyednek tűnő nyári produkció mögött. Mivel la tanyaszínházasok legtöbbje nagyon fiatal, zömmel főiskolás – akiket persze minden alkalommal néhány tapasztalt társuk is segít –
A szabadkai Orlović Stanislava a színházi légkört úgyszólván már az anyatejjel magába szívta, hiszen az édesanyja a Szabadkai Gyermekszínházban dolgozik. Egészen pici korában is ott volt már a próbákon és az előadásokon, nehezen akarta magát otthon hagyni a bébicsősszel. Viszont sokáig csak megfigyelni szerette ezt a világot, a színjátszás nem vonzotta. Az általános iskola idején volt egy rövid próbálkozása, de csak a középiskola után vált igazán aktívvá, amikor beiratkozott Kálló Béla tanodájába, egy évre rá pedig felvételt nyert az Akadémiára is, melynek jelenleg harmadéves hallgatója. Legelőször a Népszínház Mágnás Miskájában láthatta a közönség. Érdekli a pszichológia is, de a művészetek terén találja meg leginkább önmagát, ha nem sikerült volna a színművészeti szakra bejutnia, akkor is megpróbált volna színház-közeli szakmát találni. Szervező, kosztümtervező, dramaturg, rendező... – mindegyik vonzó számára.
A színház alapvető funkcióját abban látja, hogy rámutasson az aktuális szituációra a világban, emellett szórakoztasson is. Ugyanakkor szívesen visszanyúlna a régebbi színművekhez is, hiszen például az antik drámák örök érvényűek, minden korról van mondanivalójuk, viszont nem túl konkrétak és szájbarágósak, mint egyes kortárs darabok.
A mostani tanyaszínházas előadást éppen azért tartja kitűnőnek, mert erős utalások vannak benne az aktuálpolitikára, ugyanakkor nagyon szórakoztató is, ami szerinte itt elsődleges fontosságú. Most vesz részt harmadszor ebben a munkában, legelőször nagyon szokatlan volt számára, a második már remek hangulatban telt, idén pedig kicsit több a munka, kevesebb idő jut a kikapcsolódásra. Minden szempontból hasznosnak tartja az itteni tapasztalatot, nagy alázatot szereznek, a munkaszokások rendszereződnek, és színészileg is sokat lehet fejlődni.
, sorozatunkban rövid portréinterjúkon keresztül igyekeztünk/igyekszünk bemutatni a szerep mögött a színészt és az embert is.
